Sziszi blogja

Gondolatok
Nagy-Erzsebet•  2016. január 31. 01:11

éjjel.

Egész eddigi ( nagyon rövidke) életemben, arra vártam,hogy végre önmagam lehessek .  Találjak egy olyan személyeket, akikkel megértjük egymást.  Találtam. 

Most már, tudom,hogy nem az együtt töltött időintervallum számít. Főleg akkor nem ha irigységben, elégedetlenségben és megértés nélkül történik.

Mi van akkor  ha az igazi éned tartottad vissza eddig , a szorongásba összecsomagolt embert. Az igazit.  HA végre felbontod azt a rohadt csomagot, akkor kiszabadulsz. Mint amikor a halat áthelyezik az akváriumból egy medencébe. NEm megváltozik, hanem azzá válik akinek mindigis lennie kellett volna. 

    A környezet alakítja a személyiségeket. Ha egy ikerpárt szétválasztunk, egyiket afrikában és a másikat Nevadáan neveljük...nem csak fizikailag de lelkileg is abszolút különbözőek lesznek.  

     Mindenki arról beszél, ami fontos számára. Hogyha megveted a másik beszédét az érdekelt témájál, mert nem tetszik számodra akkor mért érdeekelne mást a te témád. Az egész egy nagy paradoxon lesz. Mint az autofanticide.



Nagy-Erzsebet•  2015. november 22. 20:13

Elmúlt

Bár, lehetne szép vége,
Már úgynincsen lényege.
Ha csend volt a téren,
Ha üres volt minden
Akkor tudtam, hogy vége.
Elmúlt s már nem fájhat
Elmúlt s nem lesz többé
Elmúlt s jó ez így.

Nagy-Erzsebet•  2015. május 19. 19:51

Pozitívan

Ha az ember  eléri azt az állapotot,hogy mindent pozitívan kezd el nézni illetve él a pillanatoknak....boldog. Boldog akarok lenni.  Boldog vagyok.  Nem szomorít el ha valami nem sikerül, ha valaki nem kedves hozzám vagy bármi, holnap ugyis ujabb nap  virrad ránk.  Új emberek, váratlan reakciókkal...Mindenki hibázik, senki sem tökéletes. De hiába nézzük a negatív részét a dolgoknak, a mai napot kell kihasználni arra,hogy rámosolyogj valakire,hogy megszólítsd,hogy találkozz vele. 

Nagy-Erzsebet•  2015. április 29. 19:28

Una mattina

Kiszipolyozza a boldogságot az emberből az ilyen helyzet....  Egykis üveggömb a barátságunk amiben több a hiányzó vagy repedezett darab mint a normális. Mert folyton elejtjük, folyton  összetörjük és  mindig összeragasztjuk. ..Úgy érzem egy ideje eltűnnek a törött darabok, egyre kevesebb marad.. Most már nincs mit összeragasztani.. Egy reggel alatt elveszett a nagy része....https://www.youtube.com/watch?v=j1Ck42-_btY

Nagy-Erzsebet•  2015. április 6. 19:30

Nézd nézd nézd

Problémás,hogy legjobbarátokkén élünk de elgyengülünk a pillanatban és vallunk. De  ismeretlenekké feszülünk és elvesztetjük a lényeget ami késönn újra fellép a lépcső tetejére.