Sziszi blogja

Olyan jól esik jelen pillanatban belegondolni,hogy van egy igazi barátom.  Ő mindig mellettem "ül" . Tudja, hogy mire van szükségem ...énis tudom neki mire van szüksége.  Ismerem és ő is ismer.    Köszönöm Istennek a barátnőmet.  Idézek egy jó emlékünkhöz fűződő zenéből: Látod, hogy milyen szép felettünk az ég,

Nem hittem volna akkor, hogy ennyit ért,
Kezemből virágot kezedbe képzelek,
De ne hidd el mégse, bárhogy mondom Neked.
Nem tudom, hogy van ez,
De Neked könnyű lehet,
Nem tudom, hogy van ez,
Hogy csak én veszíthetek!

Első levonás: Hangulatjelek mögé burkolózva ülünk ..számokban gazdag gépek elött. Ó! Kihalt belőled minden, bűnős vagy.  Persze fölöttébb erősnek hisszük magunkat, de mivel senkiben sem bízhatunk ezért nincsen fundamentuma az erőnknek. Így dőlhet össze pillanatok alatt minden. Akár  a boldogság.         Lehet nem vagyok rendes lány ilyen szempontból, szívesen hallgatok meg embereket.. bízhatnak bennem..viszont én nem bízom bennük. Percekig gondolkodom: most ezt elmondjam vagy ne...végülis az eggyértelmű válasz a nem.  

Talán ezt a falat amit olyan szépen magamköré építettem az évek során, az ő jöttével kezdtem lebontani.  Bummm, egyre kevesebb volt a tégla és tessék.. a végén már csak az alap volt- Erre mint valami elképesztően átlagos történetben..jött a drámai pillanat.Kihasználtak.  Most megerősítve az alapot, gyönyörű falat húzhatok.  

 Második levonás: Buta emberek, ostobák. Tudatlanul okoskodtok, olyan dolgokról amiknek nemhogy az értelmét nem  fogjátok fel, elképzelésetek sincsen a fogalmáról.   Folytassátok csak, mindig lesz valaki aki megprobál kioktatni..szegény pára, netmudja mibe keveredik.   

A farkas sem alszik rosszúl a birkák miatt.   

Harmadik levonás:  Amikor az ember elveszít lassan mindenkit maga  körül , széthull a társaság, elhagyja a szerelme, tönkremegy a legszorosabb barátság... olyankor döbben rá,hogy mennyire rövid az élet. Bármelyik pillanatban végetérhetnek a dolgai.. akármelyikben. Ezért kell a meglévőket szüntelen kihasználni.