Maria_HS blogja

Szürkültben csak botorkálok.
Utazom, hogy elkísérjelek,
a buszon álmos emberek
eső kísér, meg a villámok.

S ahogy odaérek hozzád.
Napsütés fogad a mosolygós
felhőkre figyelek látom,
az üzeneted minden szavát.

Százszor átbeszéltük veled,
s megegyeztünk, okosan bölcsen,
amikor nálad bömböltem.
S elfogadtad érvelésemet.

Látod, igaz az idézet.
Mily rögös az út magányosan.
Hiszen nem volt ugyanolyan,
anya nélkül nekünk az élet.

Megértelek, erőn felül,
a büszkeséged ami győzött,
mert  sírni senki sem látott
a könnyeknek jobb  egyedül.

" A múlt nem fontos egyesek szerint... De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!
/Losvig Sara/ "

Mondd még egyszer
Újra, hogy átéljem
minden szó dallama
fülemben zenéljen,
egy örök balladát.
helyetted beszéljen,
ha búcsúzás eljön.
Újra mondd egyszer még,
hogy szerelem volt szép.
 


Vallomás

"Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,"
és most jössz velem az utamon haza.
Csak egy álom volt a temetésed,
aminek jelentése,valami szép.
 
"Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,"
látni, hogy virágot festesz az égre.
Talán éppen a kék nefelejcset,
amit ott hagytam a sírodnak szélén.
 
"Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn"
 
Idézet:Várnai Zseni : Jó lenne hinnem...
2018.04.19.

Ringlispil
Kirobban bennem a vágy újra,
hogy repüljek veled a szélben,
s a világ átöleljen csendben.
Vétek most nézni a talajra.
 
Hiszen király itt a magasban,
ketten vagyunk a körvonalban.
Szemtükör nem lévén kezemben,
nem látom hajaz-e, szememben
a Nap vagy talán a Hold fénye
játszik már a Duna vizében.
 
(kirobban, ringlispil, csend, világ, vétek, király, szemtükör, hajaz, Nap, Hold,)

EPISZTOLA  FELADVÁNY:
Levél a szerelmemnek.
Talán nem érzed, hogy távolból nézlek,
s aggódok, minden reggel amíg nem látlak,
de nem mondom el szóban mert oly távol
élsz és hangom rezgése csak némán táncol.
Sokszor beszélgetek veled álmomban,
olyankor verseket mormolunk kánonban.
Hűs limonádét kortyolunk nevetsz rám,
mosolyog a hajnal az asztalon virág,
incselkedünk távol a valóságtól.
Reggel beköszönő napsugár közbeszól.
Egy pillanatra még keresem kezed,
s újra rádöbbenek, és sírva nevetek.
Gyáva vagyok, tudatosan és várom,
hogy túl legyek ezen gyönyörű románcon.
Sokszor nézlek féltékenyen kérdezlek,
s felelek magamnak persze hisz érezlek,
fészket raktál a szívemben már régen,
és ha eltéved a szód őszinteséged
írásban olykor közlékeny mesélget,
egy dallal üzensz,szavakat felcseréled.
Mégis, válásról szól most ez a levél
ami talán most helyettem végre beszél,
vétkesek vagyunk, mert egymás életét
tesszük tönkre, a büszkeségünk terhére,
közben elégünk egy csókért pernyére.
S egy óvatlan pillanatban felkap a szél
Holdfény lesz majd a gyertyánk keringőknél.

Szeretlek, de büszkeségem tiltja még,
hogy kimondjam s meglepődnél ha benyitnék.
MáriaHS.
2018.04.11.