Levél a szerelemhez

EPISZTOLA  FELADVÁNY:
Levél a szerelmemnek.
Talán nem érzed, hogy távolból nézlek,
s aggódok, minden reggel amíg nem látlak,
de nem mondom el szóban mert oly távol
élsz és hangom rezgése csak némán táncol.
Sokszor beszélgetek veled álmomban,
olyankor verseket mormolunk kánonban.
Hűs limonádét kortyolunk nevetsz rám,
mosolyog a hajnal az asztalon virág,
incselkedünk távol a valóságtól.
Reggel beköszönő napsugár közbeszól.
Egy pillanatra még keresem kezed,
s újra rádöbbenek, és sírva nevetek.
Gyáva vagyok, tudatosan és várom,
hogy túl legyek ezen gyönyörű románcon.
Sokszor nézlek féltékenyen kérdezlek,
s felelek magamnak persze hisz érezlek,
fészket raktál a szívemben már régen,
és ha eltéved a szód őszinteséged
írásban olykor közlékeny mesélget,
egy dallal üzensz,szavakat felcseréled.
Mégis, válásról szól most ez a levél
ami talán most helyettem végre beszél,
vétkesek vagyunk, mert egymás életét
tesszük tönkre, a büszkeségünk terhére,
közben elégünk egy csókért pernyére.
S egy óvatlan pillanatban felkap a szél
Holdfény lesz majd a gyertyánk keringőknél.

Szeretlek, de büszkeségem tiltja még,
hogy kimondjam s meglepődnél ha benyitnék.
MáriaHS.
2018.04.11.