Maria_HS blogja

Van a lelkemben emléked.
Egy levél és egy fénykép,
csillogó hajad ragyogó,
feketeség s kezedben
a kisbaba, művészi kép,
álom, hogy újra látlak
hallom szavad, mely csacsogó
hiszen nekem beszélgetsz,
a képen mama te vagy s én.

(levél, kisbaba, feketeség, álom, örömtánc)
 

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
e tavaszi varázslat ihletét,"
Várnai Zseni:Csodák csodája


"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,"
eljátszanám neked a Holdfényében,
mit üzenek a csillagok nekem,
a szimfóniámban ami végtelen,
hiszen nem lehet betelni vele,
napról -napra változó szép természet,
amikor a hótakaró alól
kíváncsian kibújnak a krókuszok
s avar alatt a hóvirág szőnyeg
rejtőzködik már fákon a levélrügy,
s reggelenként a rigó dalolva
betekint az ablakon vagy bekopog,
"e tavaszi varázslat ihletét,"

Elszökött már a tél
volt idő amikor
eső esett és sár
maradt a hó helyett
az út is jeltelen
soványka kismadár
irdatlan kotorék
szélén áll csipeget.
Rókalány szipogva
odúban didereg.
Bíborról álmodik
a lány, szép liláról
lépcső tetején tán,
majd vőlegényt talál
ez évnek tavaszán
károg egy varjúpár
álom csupán kár- kár.
(elszökött, idő, sár, jeltelen, soványka, irdatlan, kotorék, szipog, bíbor, lépcső )

Tavaszi sztori
Akarod neked elmesélem,
kopogtat az ajtón az idő,
mosoly van az arcán részvétlen,
haladás olykor már rémítő.
Mégis öröm, mert észrevétlen,
közeledik már az ébredés,
boldogsággal járó repülés.
 
(sztori, mosoly, haladás, öröm , repülés)

Barátom
"Az életed kihült üveg,"
Ó barátom ha itt lennél.
Szememben látnád őrizlek,
Már tudom mit cselekednél.

Mesélnél nekem a tájról,
Ahol magadba sétálgatsz,
Dúdolgatsz a barátságról
A helyről ahol engem vársz.

Elmesélnéd mi vár majd rám,
Ha egyszer hozzád költözök.
Csendesen azt válaszolnám,
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Pilinszky János: Anyám
Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat!