Maria_HS blogja

Gondolatok sokasága
Lehet, távozni fogok hirtelen,
Hisz előttem sokasodik a vadnyom.
S kertem ugyan, zölddel szép mindenem,
Fejem mégis búbánatra kell adnom.

Bánatban ringatom ázott testem,
Napsugárral hiába szárítottam.
Milyen régen jártatom eszemet,
S katedráig fel máig nem jutottam.

A vad aki reám feni fogát,
Szavak sokaságában el-el, tévedt.
Sétaközben némi szégyen fog át,
Mégis taníthattam volna tíz évet.

Dacból se gondoltam reá soha,
Mennyi jelentése van egy-két szónak.
Mit jelent valóban a mostoha,
Tán álmomban faggattam oktatómat.

Kertem szép és zöld, mégis a vadont,
Jobban kedvelem és hiszem öröknek.
Éjjel az űzött vadat hallgatom,
A nádasban tán cinegék zörögnek.

/hirtelen, vadnyom, mindenem, adnom/ testemet, szárítottam, eszemet, jutottam/ fogát, tévedt, fog át, tíz évet/ soha, szónak, mostoha, oktatómat/ vadont, öröknek, hallgatom, zörögnek./ József Attila vers szavai

teled, életed/ szakadt, alatt/ rideg, lecsereg/ ver, el/ sárosak, párosak

Számvetés
Nehezebben telt el a teled,
Végig nézted elmúlt életed.
Lehet, hogy minden cérna szakadt,
Volt jó s rossz,leélt idő alatt.
Fénylik a karát, mégis rideg,
Füledben a hang is lecsereg.
Álmodod, hogy az élet nem ver,
S szerelmünk sosem múlik majd el.
Esőben nem leszünk sárosak,
Maradunk mi mindig párosak.

Nagy lászló verséből vannak a   megadott  szavak..

Játék volt
Csupán a hóesés, hagy szakadjon,
Naptár szerint tavasz van, már április.
Ilyenkor gyönyörű minden s Pilis,
Jó lenne ott lenni, talán egy garzon.
 
Indulna a bajzár, gond esne szét,
Kilátás nyílna a szép tájra s porzsák.
Szedegetné fel a napi morzsát,
Mindenki irigyelné a kert zöldjét.
 
Muskátli virítana a nyárban,
Sütnénk pecsenyét mindenkinek a ház.
Egyik lakója, egy ügyes tanár
Élnénk mi Pilisen a boldogságban.
 
Játék és képzelet a tavaszban,
Hó esik és hideg van áprilisban.

Tarló, téboly, teringettét, ugyanúgy, vágat, ének, gally, kibír, nyom, tudat.
 
Márciusban
Havas a tarló teringettét,
Ugyanúgy eset egyszer vala.
Téboly,hogy a korona tudat,
Az ének s élet árnyoldala.
Hóban nincs nyom senki se sétál,
Néhány gally,a hó alatt reccsen.
Anyó ágat vágat prófétál,
Az ember kibír, nefelejcsem.
 

bokrokon, csordul, homlokom, kifordul//moha, néz, mostoha, nehéz//idők, ház, szeretők kiráz//előttem, szőttem
Vírus idején
Tavaszi szél hintál a bokrokon,
Szememből a könnyem mégis kicsordul.
Tüsszentve fogom meleg homlokom,
Ilyenkor macskám az ajtón kifordul.

Kerítés szélén zölddel a moha,
A szomszéd gyanúsan, ide- ide néz.
Ilyen az élet, néha mostoha,
Járvány idején a kapcsolat nehéz.

Voltak ennél sokkal szebb s jobb idők,
Mikor gyerekektől hangos volt a ház.
Álltak csókra szomjazó szeretők,
Most a láztól még a hideg is kiráz.

Nyugodtan várj mosolyod előttem,
A jövő terveit már nekünk szőttem.