Maria_HS blogja

skarlát, fájdalom, ül, szorongó
 

 
S karlát vörös színű finom posztó,
K alárisként, magadon viseled.
A rcodon ül, mélyen a fájdalom,
R ózsa illatáért ezt fizeted.
L ángoló még a tested szorongó,
Á lmodban sokszor szól a nászdalod.
T apintod fátylad s hull rád a szirom.
 
Új: szikrázó, szerető, hegedű, örömfény

KELLEMES NYARAT KÍVÁNOK  NEKED S ÖRÜLÖK, HOGY ITT JÁRTÁL...

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,

taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,

hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,

ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,

karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,

folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,

könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez

egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben

a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: – Készen.

Cselszövés rossz terv
szándék, ártó és gonosz
férges gondolat.
 
Június

Lehangoló
Maga az a szó, hogy félelem
Olyan rossz érzés, de ott az erő.
A korlát nem akadály, zöldell,
Minden van napsugár és szerelem.
Mely szenvedélyes, ugye érzed,
Szabadság az élet és a léted.
A hegyről nézve, mélyen a völgy,
Mégis ott tanyázik az öreg tölgy.
 
 
/félelem, erő, korlát, szabadság, akadály, szenvedély, élet, zöldell, napsugár, mély/