Maria_HS blogja

Nyugodjon békében.

Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot

Annyiszor játszottam a boldogot,

most végre boldog lehetnék –

nyugtalanul figyelem magamat,

vajon mi hiányzik még,

mi hiányzik és honnan hiányzik,

a világból-e vagy belőlem,

hogy miért nem csurran a méz,

fanyarul megért szőlőszem;

vagy nincs is, csak a mesében,

elkopott idegeket simogató

szép hazugság, kábítószer,

és mindegy, rossz voltam vagy jó,

s a boldogot csak játszani lehet,

és az élethez ennyi is elég,

az üdvözült angyali boldogságot

nem ismerik, csak a hülyék.

C sendesen evezve halad a vízen
S odrásnál ringlispílen érzed magad
Ó ceánon jobban vágysz ki a partra
N em műanyag, festékkel színesíted
A lakja formás s ülése kényelmes
K etten romantikázunk mi a vízen
 

Enyhe kopott színek
Az asztalon váza, száraz virág,
fakult színek, rózsák vetetlen ágy.
Illat ódon, talán levendula,
mély csend van, az életnek nincs nyoma.
Elkopott szőnyeg, repedezett fal,
sarokban fogas s rajta egy kalap.
Fényképen mosoly, arán diádén,
mit mesél a mosoly bár' érteném.

 Új:   Az utolsó tangó
 

szélben, égben, lehet, éveket, nyomába, strázsa, fakasztják, magasság, kikerült, szívre ült
 
Jegenyefák táncolnak a szélben
S magason gyönyörködnek az égben
Csillagot választanak meglehet,
Hiszen itt állnak hosszú éveket.
Sétálok a suhogás nyomába,
Utamon kísér akár egy strázsa.
Szememből a könnyeket fakasztják,
Nekem is jól jönne a magasság
A fák között a Napfény kikerült
S jegenyefák tánca mind' szívre ült.
 

Felesleges
Ismételni, többször mondani
Amit, egyszer is ellehetne.
Értelmetlen megismételni
Amit az ember elfeledne.

Új: Szélvihar