Maria_HS blogja

A szobámban beragyog a Nap, árnyákok játszanak a falon.
A bakeliton, egy régi dallam, kissé megkopott, de annál kedvesebb.
Bevallom, már elfeledtem a szöveget, s a ma technikájával utána néztem..
Ahogy olvasom, mosolyom no meg a gondolatom, hozzád siet, gondoltad volna, mondanám, ha itt lennél, de nem nem vagy itt, s ezért csak gondolat maradt.
Talán nem árulok el titkot azzal, hogy sokszor elképzeltem az arcod, igen ahogy a dalszövegben is írva vagyon.

."Nézem az arcodat, ez egy furcsa képzelet.
Hallom a hangodat, ezt nem értheted."
s tényleg nem.
Szokásomtól eltérve, most nem kornyikálok, figyelem a dalszöveget, fanyar a mosolyom, ezt a dalt helyettem írta anno valaki. No akkor én  is megírom a történetemet veled, úgy dióhéjba.
Végig hallgattam a dalt: dúdolom s ismétlem a szöveget.

 "Hangod a távolba visz, nincs jövőnk, csak a tegnapunk kísér."
A tegnap kísérete, néha kellemetlen talán azt is mondhatnám olykor fájó,
pláne ha kiakarod írni magadból..

No vágjunk bele..
Néhány évvel ezelőtt, dátumra nem emlékszem, hmm pedig a fontosabb dolgoknak a perce is megmarad bennem, szóval akkor történt egy váratlan találkozás, nagyobb volt a hangja mint a lángja, de volt mert napokig foglalkoztam a dologgal.
Tudom, hogy itt kéne írnom arról, hogy kivel s mivel s minek, de élek azzal a szabadsággal, hogy a gondolatomból csak azt írom le amit akarok, s önző módon nyitva hagyom ezt a témát, gondold tovább kedves olvasom..
Tudom, ha végig futod az írásomat a végére mindennel tisztába leszel..
Talán annyit mégis elárulok, hogy ez a valaki, akivel találkoztam egy férfi volt.
Akkor 2012-13. írtunk, 2021. van most, amikor előcsalogatom a történet maradékát, némán csak annyit írok, no volt ennek lángja, de
A találkozás után egy vagy két év elteltével, tényleg nem tudom a dátumot..kaptam egy tabletet, az első látásra, érintésre szerelem volt.
Jó magam aki a tárcsás telefon világában voltam sokáig minden új kütyünek nagyon tudtam, tudok örülni, hogy ezt kimutassam, éjjel-nappal rajta voltam a szeren.
Napról napra több ismerősöm lett, bejelöltek s én vissza, ápolgattam a kapcsolatot, nézegetem mit csinál, mivel tölti a napját, vagyis  tudni akartam, ki is az akivel úgymond ismerősök lettünk..
Az egyik ilyen tallózás során  akadtam rá arra a férfira akivel anno találkoztam, néztem jobbról, no meg balról s nem engedtem  az észnek beleszólni a mozdulatomba,mert a kezem cselekedett.
Halkan megjegyzem azóta sem fordult velem elő ez a mozdulat, hogy ismerősnek jelölök valakit akit nem ismerek,mert az tény s való ezt a férfit nem ismertem s poén gyilkos leszek, de muszáj s a muszáj az nagy úr..most sem ismerem.

Folytatva a gondolatot, itt állnak sorba a megtörtént események, ide kívánkoznak, mi okból talán egy találkozás utóhangjai miatt, becézgethetem a valót, de majd ti kitaláljátok, olyan mire gondolt az író alapon, sajnálom, de így lesz.
Legyen az a vigasz, kedves olvasó én is utáltam verset, novellát elemezni.
Szóval bejelöltem s vártam, aztán arra gondoltam, hogy nem kellet volna..
Amikor már ott volt az ismerőseim között, mi tagadás..örültem a mozdulatnak.
Régen volt, s igen volt olyan időszak amikor, rohantunk a boldogság felé..
Mikor a sorokat írom a bakeliten forog a dal..
Tényleg én is írhattam volna
"Nézem az arcodat, ez egy furcsa képzelet.
Hallom a hangodat, ezt nem értheted.

Múltból a két szemed, átölel a képzelet.
Emlék vagy csak nekem, mert nem vagy már velem."
"Hangod a távolba visz, nincs jövőnk, csak a tegnapunk kísér."

Való igaz a tegnap nagyon ragaszkodó tud lenni, ha nem akarjuk, soha nem cserél helyet a mával, pedig a mába kell élni..s el kell feledni a tegnapot.
Hiszen a "Hangod a távolba visz, nincs jövőnk, csak a tegnapunk kísér."
Idézet: Dalszöveg
Jog védet..
 
 

Feketén-fehéren
– Egy ideje már nem vágyom másra, csak az őszinte, igaz szóra. Talán az idő múlása- sok barát hiánya az oka. Igazából mindegy, de nem viselem el, ha valaki halandzsázik.
Vagyis, sajnálom rá az időt, hogy meghallgassam, vagy elolvassam az írását.
Egyszóval, nem vagyok már vevő mindenre. A mondandó legyen “Fekete vagy Fehér, nem rózsaszín, lila, mire gondolok: az őszinteségre, önzetlen segítségre: sokat akarok?
– Bizonyára nem vagyok egyedül, s ahogy múlik az idő, és nagyon múlik, egyre jobban felismerem az olyan “barátot,” akinek a szándéka valahogy messze esik a mondandójától. Lehet, hogy nem kéne: mégis mindig magamból indulok ki. Felteszem a kérdést mit tennék én ebben a helyzetben. Próbálom megérteni, keresni az embert. S elkeserít, ha nem találom. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy mostanában sok a fekete körülöttem. Ami nem baj. Szeretem a fekete színt, amikor erős méltóságot sugárzó személyt jelképez, azt is elfogadom, hogy bánatát, valaki ezzel a színnel fejezi ki. Megjegyzem én a pirosban, sárgában is tudok bánatos lenni. Egyszóval nekem a sötétséggel van bajom: s kivételesen nem az éjszakára gondolok. Csupán csak arra, hogy egy leírt, kimondott szó, vagy fekete, vagy fehér! Mert ha észrevehető a színárnyalat: ott nem valós a mondanivaló.
-Fehér színről a tisztalap jut az eszembe, ami magába foglalja, a tiszta érzést, ártatlanságot. Szívesen viselik, sokan a mindennapokban, megemlíteném, hogy a sok fehér gátat vet a gondolataink szabad áramlásának. Nekem a meghittséget jelképezi, mire gondolok, ha régen nem látott barátaimat várom, például, ünnepalkalmából, mindig fehér a terítő. Nincs különösebb jelentősége, de így tanultam anno a Nagymamámtól. Ritkán viselek fehéret, ha valami bánt, szomorúságom okát elmondom annak aki okozta, vagy leírom a tisztalapra: feketével mindenkinek. Itt a végén megemlítem, legrosszabb, ha a fekete- fehér, keveredik, mert szürkévé válik.
Írásomat egy idézettel fejezem be, mert úgy vélem összefoglalja a mondanivalómat.
“Kiszínezhetjük az igazságot vörösre, lilára és zöldre, meggyőzhetünk arról, hogy a fekete valójában fehér, de hazugságot a szánkon nem ejthetünk ki”.

Laurell Kaye Hamilton
Írta:MariaHS
/HM. megjelent/

"Biztos fedezékem ős becsület,"
Vajon hová jutok ezzel eszmémmel,
Milyen lesz belőle a vegyület,
Lehet e venni belőle erszénnyel.
A "rozsdás véremben nincs vegyület,"
Nálam, régiesen él a becsület,
"mely az új világrenddel összeköt,"
S talán minden vérzősebet, majd beköt.
A.J.
 

Látod, hogyan változik az érzés
Ha nem igazi, csak egy bóvli kacat.
Tudom semmit nem ér most már féltés,
Gazdagabb lettem, igen biz általad.

A biztató egy

“Ötlettelen és ócska jószág,” ópiuma
egy lopott csóknak, a mosoly, de biztatás tán,
ha fáj, kimondani, a szót, hiszen bántana
a való, ha neked azt,mégis kimondanám.

Hazudni érzést, szerelmet, hogy is osztanám
meg, veled, hiszen vágyam, másé ajkam nyílik
szinte égett,s kéred, hogy őt veled fosztanám,
gyönyörtől s vágytól ami érte szinte izzik.

Vele a boldogságom nem csak remény talán.
Hiszen,megcsalva, fosztva az élet nélküle
üres kéz,szánalmas, nesze semmi adomány.
Csókom kérve, erre vajon te gondoltál e?

Tudod, kedves a titkos légy ott boldogsága,
virágzó bokor,egyetlen elszáradt ága.
Ábránd, szép e, vala,vajon: bájos s illatos,
Vonzó, mert tilos, s valahogy oly kívánatos.

MariaHS.
Idézet: Ady Endre: Biztató a szerelemhez.
2021.02.12.