Maria_HS blogja

Pályázati vers

Hervadó szépség.
Múlik az idő,és elkopnak az évek
Veszíted szépséged s erőd néha léha.
Azt gondoltad, hogy az idő bölcsnek nevelt,
hogy tudsz mindent,hisz napról-napra öregszel.
Ne ringasd magad, ebben a téves hittben,
mert érkeznek olyan vágyak, és kérdések,
amire lehet nem a szívedből felelsz.
Tanácsomra jól figyelj, ingyen viheted,
Hiába jártál iskolába, éveket,
ha nem ismerted meg az igazi tanárt.
S nem jártad ki még az életiskoláját.
Bukásra állsz, ha nem tanultál meg régen,
komédiázni, nevetni és kacagni,
könnyeidet némán, szótlan elrejteni.
Büszkének lenni,akkor is ha taposnak.
Egyenes maradni, tudván, nincs jutalom.
Igaznak lenni, ha fát vágnak hátadon.
Őszintének lenni fájdalmat okozva,
s elviselni, hogy másé is a fájdalom.
Múlik a szépség kopik, erősebb a dac,
Megtanultad, érzésedet felvállalni.
Színezted, fájdalmat s örömet arcodon,
csak szemedből a csillogás ki ne vesszen.

Remélsz, hogy megérti kinek szól a szavad.
Gondodat erezd, pipára gyújtva, füsttel,
hiszen oly rég kedveled, segít rejteni
könnyeidet, higgyék, hogy marja a szemed,
nem lesz jobb, ha tudják, könnyed folyik néha.
S bánat az arcodra ne legyen kiírva.

Múlik az idő,és elkopnak az évek
Veszíted szépséged s erőd néha léha.

Gondolatok
Talán tudod, hogy az emberi beszéd,
Olyan finom akár a hárs illata.
Művészet, hogy formálja a szavakat,
Hatásos mint a szappan és a fésű.
Ha az ember tisztíttá' vala magát,
Szavak s betűk konyhája irodalom.
Utazás egy gondolával a folyón,
Ahol rekeszé válik az alkotás.
S vers, vagy próza vár reád parancsolón,
Bírálhatod, de mégis műalkotás.
Költészet: poézis, irodalom ág'.


(megadott szavak:hárs
- konyha
- szappan
- utazás
- rekesz
- fésű
- folyó.)
Írta: MariaHS

Ki vagyok én
"Ki minek gondol, az vagyok annak"...
Gondolhat engem  egy  magányos arcnak.
Játszhat a szavakkal, mindent tehet,
éjszaka lát' rólam  álomképeket.
Ítélkezhet,és szőhet regéket,
Persze ha állja az őszinteséget.
Mert ami a szívemen a számon,
s tőle  ezt viszont elvárom, és bánom,
ha  szavak csengését nem találom.
Talán sértő, de nem igen érdekel,
a kép amit alkot, hízelegve
hallgatom lehet, közben émelyegve,
látom,  szaváért akar  barátot.
Ilyenkor  felveszem a nagykabátom.
S elmondom neki, milyenek látom,
Tükrömet dideregve elé tartom,

"Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról".
Idézet:Weöres Sándor

Tolmács kéne közénk régen mámoros
A helyzet, vagy mint a kötvény létezel.
Hozamod kicsi s ígéret százsoros,
A türelem virága kinyílt s hervadt.
 
Új szavak: aranyeső, nádfedél, Gólya, falevél

Legyen szép majd nélkülem az élet,
ha megvalósul az álmod csodálom.
Értékelni nem fogod már félek,
előre látom, kedves és tán bánom.
 
Bánom, de alkalmat ad a létnek,
a napnak mi borúban is sugárzón
szemembe nevet, s erről beszélnek.
milyen ostoba voltam e világon.
 
Hagytam,s hittem a szeme igézne,
és szerelmének olyan nagy a lángja
minden csókja, mint öreg fa méze.
 
S hazudott, itten előttem állva,
csalá' mámoros lelke édenébe,
mondva, csak erre másra nem vágyna.
Baranyi Ferenc fordítása