Maria_HS blogja

Lépkedő
perccel múlik az év, rossz feledve.
Eltelt idő,szakadt térkép özöne
nem segít,lomtárban van helyezve.
Sárguló levélnek nincs már öröme.
 
Jobb ha tudod, kincset csak ott találsz:
ahol régen egy aranyásó anyja
éppen erre járt, na meg a halász.
Ki talán az aranyhalnak volt atyja.
 
Rege ez ha kételkedsz panaszom
elmesélem a halnak tán tavaszon.
Hiszen eljön hamar az a nap is.
 
Ajándék jövetele számomra,
Addig is foltot teszek a zsákomra.
A percek múlnak jöhet a pap is.

 Rímek:
feledve,-özöne-helyezve,-öröme.
találsz:-anyja-halász,-atyja
panaszom-tavaszon-nap is
számomra-zsákomra-pap is

Az idő üzen
Homokórám homokja kifogyott,
S most az idő exkuzálja csak magát.
Ígért nekem havat kutyafalkát,
Tavaszi gyopárt, de tova ballagott.
 
Messzeségben mozog egy bokor ott,
Lépdel valaki gyorsan és sietve.
Alakját rejti a sötét este,
Az égen nem látni szépet csillogott.
 
Nem akarom az időt bántani,
Sorssal hiába istentelenkedel.
Viszont a szerelmet ne vigye el,
Tőlem, itt maradhatnak a fogai.
 
Ámor nyila olykor csak halovány
Mégis a tavaszon újra látom tán.
 
 rímek:rímek:kifogyott,magát,falkát,ballagott/bokor ott, sietve,az este, csillogott/bántani, istentelenkedel, vigyen el fogai/halovány, látom tán

''Még egyszer meghajolni késztet
A lelkem régi, színes álma,
Még egyszer, ím, tárva elétek,
Ami az enyém, ami drága:
Piacra vont az ifjú évek
Álmodni vágyó ifjúsága.''

Múl` az idő, már zsákban a dió,
Az idén kevesebb lett a hozadék.
Este csak duó lesz nem kell trió,
Így is sok a fellépési óvadék.

Itt-ott sül már a liba pecsenye,
kihagyása Márton napján bíz kizárt.
Régen sárgában van a jegenye,
S fekete Varjak lepik el a határt.

Egy régi lantos ma is pengeti,
A zenéjében benne van a szólam.
Padon lábát takarja a fürtös.

A múló idő könnyet` elnyeli,
S míg a dallam miatt köröket róttam.
Rájöttem emléket lop a bűnös.

/megadott rímekkel/

Amióta felkértél egy táncra

Látni akarlak s szemedbe nézni,
S karodba, remegve, reszketőn, vágyni.
Míg szád,lassan a számhoz ér finom,
Illatú leheleted rózsaszirom.

Miért?!

Az őrült vonzalom, fáj s zavaró,
Valótól félek, mint gyermek egyedül.
Kit magára hagytak védtelenül,
Sír ölel egy rongyot,rég volt takaró.

Miért

Szeretlek?,- nem tudok mit mondani,
Nem báli érzés, nem lehet fojtani.
Parketten eldobtál, majd öleltél,
Karodban tartva s csókoltál követtél.

Tangó szólt, mikor kértél a táncra,
S este, a zenekar, csak nekünk zenélt.
Megértünk ketten a szép románcra;
Vagy az első pillanatban elvetélt'.