Gondolatok sokasága

Gondolatok sokasága
Lehet, távozni fogok hirtelen,
Hisz előttem sokasodik a vadnyom.
S kertem ugyan, zölddel szép mindenem,
Fejem mégis búbánatra kell adnom.

Bánatban ringatom ázott testem,
Napsugárral hiába szárítottam.
Milyen régen jártatom eszemet,
S katedráig fel máig nem jutottam.

A vad aki reám feni fogát,
Szavak sokaságában el-el, tévedt.
Sétaközben némi szégyen fog át,
Mégis taníthattam volna tíz évet.

Dacból se gondoltam reá soha,
Mennyi jelentése van egy-két szónak.
Mit jelent valóban a mostoha,
Tán álmomban faggattam oktatómat.

Kertem szép és zöld, mégis a vadont,
Jobban kedvelem és hiszem öröknek.
Éjjel az űzött vadat hallgatom,
A nádasban tán cinegék zörögnek.

/hirtelen, vadnyom, mindenem, adnom/ testemet, szárítottam, eszemet, jutottam/ fogát, tévedt, fog át, tíz évet/ soha, szónak, mostoha, oktatómat/ vadont, öröknek, hallgatom, zörögnek./ József Attila vers szavai