Maria_HS blogja

Talán   ( ugass, lébecol, körömmel, önkény)

"Ugass a farkasokkal, ha élni akarsz azokkal."
S lébecol a léted, lehetsz nagyvonalú talán-
Ha nem ragaszkodnál foggal- körömmel a sémádhoz,
Az önkény lenne a névadó, varázslatokkal.
 

indiánnyár, falevél, avar, szüret
 

Álomból
"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
Amikor, hirtelen ébredek.
S nem tudom mi a valóság, máshol-
Jártam, hibásak a részletek.
 
Kinézek az ablakon, éjjel van.
Folytathatnám az álmom, ahol
Öleltél, vala az alkonyatban,
De valóságban, élsz valahol.
 
Az utcán égnek a lámpák szépek.
Fényükben gyönyörködik a Hold,
Kiszáradt szám, a csókodtól részeg.
S behunyt szemel, mosolyod herold'.
 
Jó látni, érezni, karod közel
Hisz "Altatón, hűsen átölel"...
 
Tóth Árpád: Olykor éjjel című versének első és utolsó sora:

Húsz éves voltam és egy éjjel"
"Én voltam-e?..."
A Dunánál
"Húsz éves voltam és egy éjjel"
átbeszélgetett nap után,
a hídon megálltam, és néztem
a Holdtáncát, a vén Dumán.
Talán válaszol, majd egy fényjel,
kit szerettél: "Én voltam-e?."

Lehetőség         ( zárda, ereszték, tilosban, fázom)
Zárda kapujában egy pillanatra még.
Megfontolom, a lépést nem olyan elszánt.
A rendbe lépés, "ereszték " egy megoldás.
Tilosban, megszerzett fájó bizonyíték,
Nem lehet oka, hogy életem feladjam.
Még a gondolattól, is didergek, fázom.
Maradok én nélküled, kint a szabadban.
S elsétálok egy imával a távolba.
 

gerenda, hideg, szigorú, kalapál
 

" Ének, hajolj ki ajkamon,"
Szomorú is lehetsz egy kicsit.
Hiszen kedvest siratgatom.
Rosszul sült el nála a vizit.
 
Már nem tudom mire véljem.
Hiszen, bennem is van már kétely,
Hát dalold ki hagy meséljen.
Ürüljön ki a méreg tégely.
 
Dalban foglald az ha hazudsz.
Mutass majd némi bűnbánatot
S hallgattasd el a bánatot.
Higgy "míg vitatni s szeretni tudsz".
 
első sor: Ének, hajolj ki ajkamon,
utolsó sor: míg vitatni s szeretni tudsz.
 
József Attila cím nélküli, hagyatékban maradt verséből