Álomból

Álomból
"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
Amikor, hirtelen ébredek.
S nem tudom mi a valóság, máshol-
Jártam, hibásak a részletek.
 
Kinézek az ablakon, éjjel van.
Folytathatnám az álmom, ahol
Öleltél, vala az alkonyatban,
De valóságban, élsz valahol.
 
Az utcán égnek a lámpák szépek.
Fényükben gyönyörködik a Hold,
Kiszáradt szám, a csókodtól részeg.
S behunyt szemel, mosolyod herold'.
 
Jó látni, érezni, karod közel
Hisz "Altatón, hűsen átölel"...
 
Tóth Árpád: Olykor éjjel című versének első és utolsó sora: