Mamamaci 40 blogja
GondolatokSorry
Sorsom, életem megfejtését eddig lehetett eljuttatni hozzám, a valósághoz közeli megfejtést beküldők között halvány mosolyt, a többiek között szánalmat sorsolok ki.
Begyújtottam
... tegnap este, muszáj volt kicsit. Mostanra tüzes gondolataim születtek, jó lenne egy lélekkohó is, hogy ami fájdalmat a könny nem mos el, az szépen elégne, de lenne belőle szívgyémánt, ragyogása a tekintetemben tükröződne, tükörbe nézve nem kellene azt a mély feneketlen kutat látnom.
Ha a prof látta volna...
Van új a Nap alatt, avagy a butaságnak mélyebb mélysége. A prof haragudott a papucsokért, még a csatos, normális fazonokért is. Aztán amikor megláttam az ujjtekerős fáslis lábat a flipp-flopp papucsban, azt hittem, a jéghegy csúcsa. Tévedtem, azt hittem, rosszul látok, de a reggelit osztó nővér szeme is kiugrott mint E. T.-jé, amikor megláttam a karmos fekete otromba mamuszt, ahogy a legnagyobb lelki nyugalommal kacsázik az asztalok között.
Új seprű
jól darál. A gyógyszertári dolgozók létszámában csere történt.A "barátnőm" nagyon nehezen álldogált a pult mögött. Arcát már megszépítette a várható öröm, így még a kiállhatatlan szájhúzása is szelídült. Máskor komment annak, hogy én próbálok olcsón vásárolni, ha nagy a sor, ha meleg van, ha hideg van, és egyszerűen azért mert dolgoznia kell. De most már más van helyette, keserűen vettem tudomásul, hogy őt is betanították alaposan, és az aranyosan félszeg, riadt kislány hetek alatt ugyanolyan fontoskodó személlyé vált mint a többiek és megtanult darálni. Kiszemelni a gyanútlan áldozatot, főleg idősebb nénit, kihasználva a gyengülő memóriát, és percekig hadarni a hatóanyagokat, árakat és gondosan ügyelve, hogy a legdrágábbak maradjanak a monológ végére. Aljas dolognak tartom, bármelyikük is "követi el". Nem a legkedvesebb "költő helyem" az intézményük az biztos.
A mosoly
...végképp emlékké avatta azt az egy hetet. Repülő csészealjakról tud a tudomány, kivándorló tányérokról a kórházi leltár...! Ezért döntés született, reggelit-vacsorát papír- és pilletálcán kaptunk. Óvónő betegtársunk örömmel sóhajtott fel, ebből kellene 24, és a gyöngyöket ebben tudná kiosztani a gyerekeknek. Szenvedélyes gyűjtő lett évek során, az eszközöket neki kell előteremteni. Elhivatottság bújkált szemében, szavaiban. Órákig képes volt az étkező derékvidámító székén ülve gyártani a tanmenetet, mélységes szeretettel, és gyöngybetűkkel. Hétfő reggelre 21 tálca gyűlt össze, én Papamacinak gyűjtöttem a szendvicsbe valót, és akkor raktam össze egy folpackba a felvágottakat, felszabadult a három tálca, nem sajnáltam amúgy se, de az a mosoly volt a legszebb fizetségem.