Mamamaci 40 blogja

A virágüzlet tulajdonos tündére záráshoz készülődött.

Ahogy szokta, szigorúan átnézte még egyszer a választékot.

"Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet" - mormolta,

na hagyjuk, előbb munka, aztán a filozófia. Még lesz idő,

megfesteni szóban és írásban magáról az igazi képet,

hitt benne 

A rózsák maradtak mindig utoljára, a sárgákat megkönnyezte,

a fehérekre rámosolygott. A vörösek, na igen, az vörösek

kísérik az útján, tekintetével szinte simogatta őket.

A rózsaszínek jókedvre derítették volna...ha nem látja meg

azt a két szálat, amelyeket kidobásra szánt már napközben.

Fehér volt az egyik, rajta pici fekete pöttyök, valamilyen

betegség támadta meg, a másik fakón vöröslött.

"Reggel kidobom őket, sajnálom nagyon, de nem lehet

eladni!"- határozott végleg. Bezárta az üzletet és hazatért 

Másnap reggel festő barátja volt az első vásárló.

Hosszasan szemlélődött, tanácstalanul, egyszer csak

észrevette azt a két szálat a pult mellett a csorba

vázában.

"Nehogy ki dobd! Mondd meg az árát, viszem magammal,

be tudom fejezni a képemet!" - kiáltott fel.

"Nem gondolod komolyan..." - nevetett a tulajdonos -

"majd ha

 elmegyek, megnézem a következő kiállításodat,

újra találkozom velük"! Csend telepedett közéjük,

a rózsák megmenekültek, a festmény a kiállítás

legszebb darabja lett.

"Kukuríkútól-kukuríkúig" ez az

ébresztő hangja. Belefér egy

adag friss kávé, "üzenet a palackban"

napi menü. Úti pakk összerakása

pár közös lépés nappaliból bejárati

ajtóig, és "majd hívlak!"

Huszonöt perc a napból

és huszonöt percbe a nap,

mert nagyon nem mindegy,

hogyan indul.

Heti rituálé, az aktuális Füles

pályázatait fejtem először, megint

mosolyoghatna Fortuna, már rég

tette. Aztán a többi rejtvénnyel

küzdök meg, aztán a többi régebbi újság jön 

Drága  egyik doktor úrral már a rendelésén

kiderült, hogy nem lesz szimpatikus.

Majd később, egy fizikoterápiás kezelés héten

ő vizitelt, amibe lehetett belekötött.

Békésen tűrtem, magamban hosszan

megneveztem a felmenőit.

Egyszer csak meglátta az ágyon

a nyitott Fülest, éppen egy

"Amerikai módra" rejtvénnyel viaskodtam,

pillanatra szó szerint nem kapott

levegőt. 

Hát akkor maga okos...mondta

és kivágtatott a

kórteremből.

Rajzolódik a kép, 

hogy a boldogság háza

lesz-e majd, az rajtuk múlik.

De újra és már nagyon sokadszor

éled a családi segítség, hogy

amikor már ideje lesz, ne akkor

kelljen kapkodni. úgyhogy

a régi háznak lehet "új öröme".

Hallgatni is jó volt a terveket.

Eldőlt, Szimba várja majd őket.

Odafelé kellene

visszatükröződni,

nem félnék magamtól,

de...ébred aki vagyok,

valami lesz, tükör vagy ablak.