Anubis Mérlege

   Szemet szemért, fogat fogért
mit ér ha ezt teszem és bosszúra törekszem?
Nem tudom megtenni Istenre bízom,
döntse el Ő kinek a juss,kinek a kárhozat
előtte térdemet és fejemet meghajtom.

Semmit sem tettem,hogy ezt érdemeltem
jogosan kérhetném, hogy visszafizethessem.
De nem tartok igényt rá,döntsön az Úr
összetört szívemet nem csapom be rútul.

Legyen meg az akaratod;- Uram!
-mint ahogyan az övé is megvolt.
Add meg neki végre azt,
amire már oly régóta vágyott.

Uram!-de rólam se feledkezz!
Nézzen le rám szerető tekinteted,
Adjál nekem is kis fényt és örömet,
valahol egy messzi paradicsomi tájon,
s egy ferde ablakos kis házikóban örök álmot.

 Végeztem,végeztem veled
és terhemet végre letettem.
Nem kellesz, többé már nem kellesz
menj utadra éld az életed.
Hittem az álmoknak, hittem a mesékben
hittem, hogy létezik önzetlen szerelem.
Becsaptál és hazudtál,ígértél és bántottál.
Nincs benned kitartás,de sajnos se tartás
nincs benned büszkeség csak férfiakat faló
sok koszosan ártó bűnös szenvedély.
Ártottál és bántottál amikor csak tudtál,
Nem tudtad értékelni amit tőlem kaptál.
Játszadoztál az életemmel, csúfot űztél szívemből
Oda adtam mindenem,s-te lábbal tiportad szerelmem.
De lassan eljön a idő, eljön a nap
amikor a szimpla emlékem új erőre kap.
Eljön és jussát kéri Damoklész kardjával
bosszút áll mindenen és lesújt a végzetem.
Elkerülni nem tudod csak várni a napot
Remegő félelemben élve a koszos holnapot
De van is mit féltsél mert mi késik nem múlik,
ketyeg az óra és az idő telik,
 és fájó emlékem majd fejedet veszi.
Nem kellesz, nekem már többé soha!
lezártam örökre e fejezetet mely oly mostoha.
Menj csak éld az  életed bűnben és koszban
kínáld a tested mert ezt tudod te a leg jobban.
Menj csak és add oda fűnek és fának
várnak már a Malorkai éjszakában.
De nem fogod élvezni egyetlen percét sem,
mert emlékem lesújt rád minden erejével.
Nekem már többé nem kellesz, ebben az életben soha!
de talán a következő már nem lesz ennyire mostoha.
És talán egyszer még karomba zárhatlak, magamhoz szoríthatlak
és számtalan életen át, nem engedlek el többé soha de soha !

  Nincs szégyene se bátorsága
se kegyelme a bestiának.
Sötétben jár, féli a fényt,
árkényt suhan e gonosz lény.
Ellopja hitedet, mardossa szívedet
magának akarja bűnös lelkedet.
Lop és csal, hazudik és mar,
befürkészi magát ahova csak akar.
Vigyázzál ember ne lankadjon hited!
Nagyon jól vigyázz, hogy kinek hiszel.
Elvarázsol elcsábít, glazúrba önti világod.
Ígér és hazudik szavakkal játszadozik,
terveket sző és ellened lázadozik.
Ha elérte célját lehull a lepel,
ott áll majd előtted becstelen és meztelen
ördögi undorral fertelmes titokkal
a bestia, sátánnak kurvája tele piszokkal.
Kénköves mocsokkal, röhögve rajtad

kit oly könnyen meglopott

és örökre kínozhat.

     Szomorú vagyok!
Nem azért mert elhagytál..
Szomorú vagyok
Csak azért mert hazudtál.
Szomorú vagyok
azért mert ígértél,
Szomorú vagyok
azért mert ítéltél.
Szomorú vagyok
Mert magamra hagytál
Szomorú vagyok
mert újra becsaptál.
Szomorú vagyok
Mert mindig itt hagytál
Szomorú vagyok
mert mindig utoljára hagytál.
Szomorú vagyok
mert ez az életem..
Életem egy nő
kinek nem vagyok az élete.
Szeretnék járda lenni
ahova lábát leteszi,
Szeretnék víz lenni
és vele egyé válni.
Szeretnék kenyér lenni
és benne végezni.
Szeretnék szenvedés lenni
hogy ő soha se szenvedjen,
szeretnék boldogság lenni
hogy boldoggá tehessem.
Szeretnék szomorúság lenni
hogy ő soha szomorú ne legyen.
Vágyam hát teljesült
szomorúság lettem
közömbös éned végre
boldogságban élhet.

Nincsenek szavak

amelyekkel leírhatnám,
hogy mennyire szeretlek.
Kimondhatatlan és leírhatatlan
vágyak tömegében, kínok közt
hánykódva szenvedélyek áriájában
végtelen vágyak verejtékében
végtelen a szerelmem.
Szeretlek! mindennél jobban szeretlek!
Hamarabb halok meg,és szűnök meg létezni
mint irántad érzett szerelmem elapadna.
Csak szeretlek!-egyszerűen féktelenül
és végtelenül szeretlek!
Semmit nem várok, semmit nem kérek
csak annyit, hogy engedd meg...
engedd meg nekem, hogy míg élek
szerethesselek!
Engedd meg, kérlek engedd meg nekem
hogy minden leheletem, minden sóhajom
és minden szívdobbanásom a te neveddel
töltse be mellkasom.
Te vagy az életem, te vagy a mindenem
te vagy az örök szerelmem.
Hulló csillag leszek ha már nem lehetek neked
Szűnjön meg fényem csillogni,
ha már megszűnt a szerelmed irántam
létezni...