Anubis Mérlege

  Veled vagyok az égben,

a felhők ölében.
Együtt nézzük a napot,
és a kék eget.
Ahogy átsuhan velünk

a képzelet.
Veled vagyok most is,

lelkeink egymást ölelik.
Te ott fent az égben,

én meg itt alant a mélyben.
Nem engedjük egymást soha!

-a végtelen éterében.

   A lovam hátán
érzek, élek vigadok
mert szabad vagyok.
Nem hűtlen nem hazug,
velem vigad velem szomorú.
Érzem a szelet ha szárnyra kap,
patája szikrája csillag darab.
Nincs párja oly kecses,
Sörénye fényes feje nemes.
Táguló orrlyuka, oly becses
Szeme őszinte és fényes.
A jó Isten sem teremthetett
nála jobbat szebbet.
A lovam hátán,
érzek és élek.
Ő az ki megért,
és reményben
 éltet.