Anubis Mérlege
EgyébA bohóc siralmai
I.
Azt hiszem értelek már,és ismerni kezdelek,
hogy milyen vagy te és minek nevezzelek.
Te nem tudsz szeretni!- csak egyet, őszintén szeretni;
te nem tudsz csak egynek hűségben megmaradni.
Nem vagy te nimfómán kéjelgős perszóna
de nem is vagy mint angyal az álmomban.
Ha megjelennek régi arcok, engem eltolsz
mint szennyest, és mint egy megunt rongyot.
Aztán ha már elcsitul körülötted újra a világ
És minden a régibe újra vált át.
Előveszed megint kedvenc rongyodat
És oda lököd neki kegyelem csontodat.
II.
Szegény bohóc, szegény pára!
Megszülettem a világ búbánatára.
Lelkem teli fájdalommal, szívem már csak cafatokban.
És mosolygós maszkom mögött,
Keserű könnyeim zokogva öntöm.
Nem láthatja senki e szomorú szemeket,
nem láthatja senki össze tört szívemet.
Mindez csak jelmez amit látni engedek,
de a jelmez alatt márcsak épphogy lélegzem.
Könyörülj rajtam mert mostmár tudod
hogy szívem csak temiattad dobog
Ha a halálom akarod, akkor vissza se nézz!
Hagyd a bohócot ne vedd el büszkeségét.
Hadd, hogy mosolyogva lépjen a nem létbe.
Ne töröld le orcájáról azt a szép festéket,
hagyd meg neki, hogy legyen becsületére.
élet
Ha egyszer az életben válaszút elé kerülsz, olyan válaszút elé mely kiemel a sárból.
Ne habozz! Tedd meg a lépést és ne nézz hátra.
Legyen meg az akaratod..
Meghaltam;
-ma újra meghaltam,
s mindennap meghalok
mert te ezt így akarod.
Elmentél vírasztani
pedig itt van a halott
szíve már nem dobog
teste megfagyott..
Éltem volna én neked
ha hagytad volna, hogy éljek.
éltem volna boldogan
sok sok husszú évet.
De mindennap meghalok,
mert te ezt így akarod,
halott lettem, halott leszek;
Legyen meg hát
a te akaratod.