Anna Mária

Zoltan.t•  2018. szeptember 14. 07:46

 Végeztem,végeztem veled
és terhemet végre letettem.
Nem kellesz, többé már nem kellesz
menj utadra éld az életed.
Hittem az álmoknak, hittem a mesékben
hittem, hogy létezik önzetlen szerelem.
Becsaptál és hazudtál,ígértél és bántottál.
Nincs benned kitartás,de sajnos se tartás
nincs benned büszkeség csak férfiakat faló
sok koszosan ártó bűnös szenvedély.
Ártottál és bántottál amikor csak tudtál,
Nem tudtad értékelni amit tőlem kaptál.
Játszadoztál az életemmel, csúfot űztél szívemből
Oda adtam mindenem,s-te lábbal tiportad szerelmem.
De lassan eljön a idő, eljön a nap
amikor a szimpla emlékem új erőre kap.
Eljön és jussát kéri Damoklész kardjával
bosszút áll mindenen és lesújt a végzetem.
Elkerülni nem tudod csak várni a napot
Remegő félelemben élve a koszos holnapot
De van is mit féltsél mert mi késik nem múlik,
ketyeg az óra és az idő telik,
 és fájó emlékem majd fejedet veszi.
Nem kellesz, nekem már többé soha!
lezártam örökre e fejezetet mely oly mostoha.
Menj csak éld az  életed bűnben és koszban
kínáld a tested mert ezt tudod te a leg jobban.
Menj csak és add oda fűnek és fának
várnak már a Malorkai éjszakában.
De nem fogod élvezni egyetlen percét sem,
mert emlékem lesújt rád minden erejével.
Nekem már többé nem kellesz, ebben az életben soha!
de talán a következő már nem lesz ennyire mostoha.
És talán egyszer még karomba zárhatlak, magamhoz szoríthatlak
és számtalan életen át, nem engedlek el többé soha de soha !

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom