Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lehelet egy késő őszi szerelemről
LeAnunymus• 2018. október 24. 20:18
Sárgulnak a falevelek, hajad színére
Hajaz az árnyalat, ahogy sétálsz a fák alatt
Rugdosod az avart, kissé zavart
De vidám vagyok végre
Boldog, mint az újszülött borjú
Hisz éltetsz szemed világával
Késő őszi nappal
Is mondhatom: láv jú
Mondhatnám, ha szeretnéd
Ha végre itt lennél
Talán, ha léteznél
Együtt rugdosnánk a leveleket
De nélküled nem lehet
Erről szól e késő őszi lehelet
Törölt tag2018. október 25. 18:01
Törölt hozzászólás.
Rozella2018. október 24. 20:27
Na látod... :) Semmi baj magával a verssel, ez amolyan beleérzés az őszbe... biztosan létezik valahol, hiszen máris múzsa lett! :)
LeAnunymus2018. október 24. 20:20
Igen, mindenkinek igaza volt az előző verzióval kapcsolatban. Remélem most már a versről is írtok pár sort. Köszönet a jóakaróimnak!