Kicsikinga blogja

Hétfő van, s Te velem leszel.

Nemsokára megérkezel.

Öreg órám nézd el nekem,

Cammogásod nem viselem,

Siess, kérlek, felejtsd korod,

Legyen a perc pillanatod,

De, ha megjön, légy a régi,

Mint egy fájós térdű néni,

Ki, ha tudna, úgy maradna,

Székén ülve, fittyet hányva

Minden percre, és órára.

 

Megérkezett Te is látod,

Hozott nekem szép világot,

Szürkés-zöldet, tiszta fénnyel,

Tele boldog, bús reménnyel,

Szemem ölel, s kérve kéri.

Legyen fájós térdű néni,

Ki, ha tudna, itt maradna,

Székén ülve, fittyet hányva

Minden percre és órára.

 

 

Szép szelíden szólt a szemem,

S súgta halkan: énKedvesem.

 

 

Ünnepet ül kint a Világ,

Dús illatú ezer virág

Adja ölét, kéjes nászban,

Szemérmetlen orgiában.

S végső boldog sikolyával,

Édes, buja illatával,

Lehel csókot szerelmére,

A megújult Természetre.

Tavasz ölel tiszta szívvel,

S simogató szép kezével,

Mosolyt rajzol, fűre, fára,

A Világnak bús arcára.

 

Szép szelíden szólt hát szemem,

Miért sírunk, énKedvesem?

 

Ünnep alatt tilos a gyász,

De a tegnap, és a szép nász,

Nincs már velünk,

Kint az Élet,s mi temetünk…

Legyen ez a sok szép virág,

Sírhalmán egy meseszépnek,

Kettőnk igaz szerelmének.

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=ED1iG4EY-eI

 

Hitvesem már tűznek lángja,

Fahasábból rakott máglya,

Lett nászunknak vetett ágya.

 

Testem-lelkem Neki adtam,

Szerelmétől égbe szálltam,

Füstös-fehér gyolcs ruhámban.

 

 

Ölelj még...

 

"Ajtómon belépve" indultál a végtelenbe,

De meghallottad sikolyomat, és visszajöttél értem…

 

Együtt érkeztünk…

 

Kezemben még kezed,

Szememben még szemed,

...

Egy csendes kis állomáson,

Már csak én voltam és az emléked.