Kalliope titokblogja

Füvek fák titkait suttogja a szellő,
incselkedve borzol tincseim közé,
napsugár tavaszízt csempész már  lelkembe
- Kedvesem az enyém, s szívem az övé!

üresen tátong -
fura dolog a semmi
- van, vagy nincs...döntsd el!

ágyamra kuporodott halkan a sötét
arcomon végighúzta bársonykezét
maga után hagyott álomillatot
s lassan elmerengve tovább ballagott

előtte siklottak kósza fények
gyengéden helyet adva az éjnek
a csendben csak foszlányok értek el:
távol egy magányos angyal énekel

valami van a levegőben
mélyen belül már érzem én
a sarkon túl ballag kósza fény
- pici remény a fagyos időben -

valami súgja: vége a télnek
bár a jégcsapok még felettem csüngnek
az ereszről, és hó pilinckál
- lelkemben mégis már tavasz jár -

valami napfényíz, valami mámor,
lehet hogy becsapom magam?
de már pici jóra annyira vágyom
- kérem, mondd, hogy úton van!

(ha másutt nem, hát álmomban)

Valentin nap következik
nyűgös ez a kényszer,
ajándékok, máslis szavak
- egy napon az évben?

Én nem kérek ajándékot,
nem kellenek bókok,
fordítsuk meg a Valentint,
figyelj csak, mit mondok:

Bálint napon egyszerűen
töltsük el majd az időt,
hétköznapi miegymással
éppen úgy, mint azelőtt.

Hisz minden nap símulhatok,
kis szívem megkapja ím
szép szerelem adagomat
az év többi napjain!