Kalliope titokblogja
~a csend ideje~
A szavak ideje a múlté.
Most csendek ideje jár.
Őszbe némultak az éjek.
Elsiklott a lármás nyár.
Az ablak bámul a sötétbe.
Az éjfél koppan nagyot
az üvegen. Én meg csak nézem
a szétmálló pillanatot.
~éjfércelő~
óvatlan huppannak a percek
a nincsbehónuk alatt ott lapul az emlékekkincsefércelem az éjben szakadozómagamcsak a köd gomolyog a reggelmessze vanhiába hogy nyár van úgy didergekfázommesszire kerül most megnyugvásés álomképzelet rajzolgat fakult képetelémköddé foszlott szívem ringatjatenyerén~múlik~
...már több múlt el, mióta nem vagy, mint amennyit velem voltál...
Gyűlnek a könnyek
és a fájások
- július számomra
örökös átok.
Te is - már hét év!
el sem hiszem...
Múlik az élet.
Nincs szerelem.
sz54laca emlékére
Holnap (július 10-én) lesz hét éve...
Bezárva
Bezárva
Áporodottan szürke napok
suttognak búgnak: semmi vagyok.
A holnap csak néz - mit tehetek,
fáradt lépéssel tovább megyek.
Vállamon ül a múlt szelleme,
csak hátra pillog árnyas szeme.
Előre néznék - fal mindenütt.
Az óra mindjárt éjfelet üt.
Már nyolc éve...
Már nyolc éve...
(Anyák napjára - neked)Már nyolc éve nem mondhatom
el neked - csak gondolatban.
Már nyolc éve ott ragadtam
a "nélküled" pillanatban.
Már nyolc éve tátong bennem
sajgó, végtelen hiányod.
Már nyolc éve könnyez' érted
végleg elárvult leányod.
Jó anyácska, anyák napján
és minden nap úgy szeretlek.
Nem mondhatom senki másnak
- csak a futó fellegeknek...
2022. május 1.