Iratabjorak blogja

Nagyapámnak szőlője volt Kéthelyen,

borvidéken, Baglas hegyen,

főleg ollasz rizling termett.

A Téesz hol elvette,

hol vissza adta,

ahogy az elnök akarta.

Gyerek voltam, hat-hét éves,

elvittek élményre mely nagyon édes.

Szedték, darálás és már folyt,

a mézes lé, ittam mohón,

később préselték, nem érdekelt,

én már teljesen elteltem.

Rotyogott az udvaron bográcsban,

pörkölt csábító illata szállt,

rá se tudtam nézni, nem kívántam,

a musttal jóllaktam aznapra már.

2024.09.12.  Batáry Károly

Rejtélyes fények az éjszakában,

fénye vakít egy autónak, 

bárhová mennék utánad,

nem tudni mit hoz a holnap.

Hogy téged hozzon, esélytelen,

talán jobb így, Milói torzón,

mint hogy örökre beléd vesznék,

az élet elvesz drága, óvón.

2024.09.12. Batáry Károly

Arra emlékszem,

biztos nem féltem,

szünetet szerettem,

futottunk körbe.

Egy kicsi osztály,

harmadikkal egybe.

Egy hónap eltelt,

másik iskolába mentem,

elénekeltük a Szózatot,

végig  vonultunk a falun.

Ezerkilencszázötvenhat volt.

2024.09.06. Batáry Károly

Kereslek a sarokban,

a lomok alatt, tört székek között,

de te eljbújsz a régi sorokban,

kopott betűk mögött.

Ki vagyok én, milyen remény,

porlepte ajtó zörög,

arcod nem látom, nem enyém,

tükörbe nézve kép törött.

Az élet elmúlik lasssn,

míg meglelem az igazat,

számtalan ölelés alatt,

a valóság semmit sem haladt.

Lesz majd másik lét, csalódás,

az már egy másé lesz,

az enyém vállalom - halódás,

ahogy enyém a boldog élet.

2024.09.01. Batáry Károly

Te édes asszony, hiányzol ám,

a csókos szád, a vágó eszed,

mindig vigyázó, éles szemed,

azt akarom, hogy veled legyek.

Mehetsz mulatni, én várok rád,

nem bánt az engem, szívem szeret,

 mellettem leszel, minden reggel,

amikor pirkad, a nap felkel.

2024.08.31. Batáry Károly