Iratabjorak blogja

Nem kell a szó, a tett beszél,

néhány lépést tettem feléd,

nem szóltál szót, fogott a kéz,

elengedni olyan nehéz.

Nélküled élni nem lehet,

veled a lét a szeretet,

nem kell már semmi más nekem,

megváltás van velem.

Jöhet hideg, a hó, a fagy,

jöhet a forró nyári nap,

nem félek senkit, semmit már,

veled mindig zöld a határ.

2024.08.14. Batáry Károly

Istállóban állok,

innen kukucskálok,

futnék lenn a réten,

szél fújná sörényem,

zsenge füvet rágnék,

ez ám az ajándék,

szabadon élhetnék,

kis csikót vezetnék,

bár ez csak egy álom,

könnyen megtalálom,

jó gazdám kienged,

olykor felnyergelhet,

akkor együtt szállunk,

ez a közös vágyunk.

2024.08.07. Batáry Károly

Vigyázz leány, a szél...

elrepít meseországba,

ott egérré válik minden nyúl,

madarak varjakká válnak,

minden apró állatot megnyúznak, 

jámbor oroszlán a király,

legjobb barátja sírály,

együtt őrzi őket a tengerpart.

Ott él két régi kutyánk, Fickó és Brúnó. Mindkettő nagy nulla volt, társunkként szerettem,

hosszú útra mentek.

Itt élnek még macskáink,

a Kaszkadőr és Játcint.

- A szél, mely felkap, visszahoz,

úgy mint az Óz.

2024.08.01. 

A karámban áll,

jaj de szép betyár,

kiengedni jó,

délceg, büszke ló,

messze, messze száll,

mint egy szép leány,

mikor vissza jön,

nyerítve köszön,

ez ám az öröm.

2024.08.07.  

Pereg a homok, elfogy az élet,

szerelem ilyen, előbb ér véget,

be vagyunk zárva a kalitkába,

mert időnk lejár, rövid és kába.

Azt hisszük örök, tiszta és éget,

bár tudjuk hová, látjuk a szépet,

nem tiszta vegyszer, emlék lesz egyszer,

mindegyik így él, remél az ember.

2024.07.24. Batáry Károly