Iratabjorak blogja

Nem gondolom, hogy vége lenne,

csak mintha a fény másként esne

és másra vetülne, sarokba ülve,

fájón, lassan kihűlve.

Hajnali fények laposan érnek,

búsan múló ifjúkori remények...

Lehet azt mondani, hogy igen,

gondolni azt, hogy nem,

a szavak, mint kövek hullanak,

résnyi ajtónyíláson át

nézem a világot, mint vérző húscafat

néz rám a világ, egy szakadt darabja.

Mert ennyi maradt,

mert ennyit szabad.

Lehet tagadni, ami nyivánvaló,

a lassan lebomló hús szaga,

bántó, fájó, átható...

2025.07.02. Batáry Károly

Felhők mögül

süt a nap,

a kisfiú

puszit kap.

Bejárják a

világot,

szednek néhány

virágot.

Hegynél tovább 

nem mennek,

estére

haza érnek.

2025.06.21. Batáry Károly

Vörös óriássá dagad a nap,

Merkúrt és Vénuszt is bekapja,

Föld pályáját közelíti hasa,

vizet a hőség rég elforralta,

bolygónkról eltűnt az élet,

folyékony víz nélkül nem lehetséges.

Izzó sivataggá válik minden, lábnyomunk porlad, elveszik, 

nincsen.

2025.06.12. Batáry Károly

Nyaralás a bulgár tengerparton,

régen volt nagyon,

homokos part, meleg,

ebédet nem szerette a gyerek,

otthoni szalámit ette,

magyar disznó volt benne 

reméltük, kitart két hetet,

a boltban vehettem kenyeret.

Diszkóban voltunk feleségemmel,

táncoltunk, tetszett.

Borozgattunk apámmal,

jól énekelt,

bulit rendeztünk a szállodában.

Csodálatos a Napos Part,

négy kilométer hosszan,

először úsztam tengerben,

a sós víz miatt megijedten,

gondoltam, elharaptam a nyelvem.

2025.06.07. Batáry. Károly

Sziklán a mélység fölött

kapaszkodok mint fácskák,

gyenge gyökerű árvák,

alattam víz, a folyó,

szeles, borzolja  felszínét,

erdők nyúlnak vízpartig,

nap fénye utat kereső,

csuszkál a folyó tetején.

Bárányok járják eget,

legelnek tiszta mezőn,

távoli kékség - hegyek,

szívembe' él a szíved,

folyó idegenbe veszik,

mint gondolat, messze szalad.

2025.06.11. Batáry Károly