Iratabjorak blogja

Lent az öböl partján,

sok lámpa világol,

viszfényét is látom,

víz kavarog alján.

Csodálja barna lány,

kikötőbe látó,

szemre nem jön álom,

minden, esti talány,

sötét vesz uralmat,

lámpák elalszanak,

senki nem jár erre,

haza kéne menni,

vacsorát megenni,

várni a reggelre.

2024.08.29. Batáry Károly

Itt van ez a jókora boroskupa,

mit úgy a fejedhez teremtek,

ha mégegyszer ilyen dörgedelmet,

kapok tőled! Nem vagyok én kuka!

Mindenki  úgy írja versét, 

ahogy tőle tellik, tőlem ennyi elég!

NÍVÓT meg szeretem, épülök belőle,

eszem forog tőle!

2024.08.29. Batáry Károly

Kánikula a nyár, szárazság,

aki teheti, árnyékban jár.

Enyhülés, hűsölés sokat ér,

fák között kellemes sétatér.

Víz nélkül a növény is

szenved,

kiszárad, vagy veszít levelet,

söpri azt, ha visszatér egy szél.

Minden, kiadós esőt remél.

2024.08.20. Batáry Károly

Vörösben izzó álom,

vérem tódul, úgy vágyom,

rózsa virága táncol,

gyönyörű lány, kívánom.

- Hová lettél, te tavasz.

Őszi köd elvitt, takar,

elmaradtál tél előtt.

- Múlt. Az édes délelőtt.

2024.08.18. Batáry Károly 

Tarczy Orsolya Tüzes tánc c.

festménye hatására.

Lehányom magamat

és van aki szeret,

ismeri szavam,

kedveli lelkemet.

És mégsem eléggé,

nem látja nyomorom,

nem leszek szemévé,

magam ki nem takarom.

Én is szeretem,

de ne tudja ki vagyok,

ne utáljon meg engem,

érzem hogy elhagyott.

Létezem és mégsem,

szellem két világ között,

mégis a szívverését érzem,

egy álomban, mely örök.

2022.03.17. Batáry Károly