Iratabjorak blogja

Énekeltünk egész este,

jöjjön el mint Betlehembe,

csengő hangra, vártunk jelre,

mi van a másik szobába rejtve.

Nyitott ablak, szomszéd szoba,

előtte a fenyő csoda,

színes gyertyák égtek rajta,

padlón, fán csillog fehér angyalhaj.

Szalon cukor, dió arany,

díszek sora, füge, alma,

a játék sok, kicsi vonat, 

bádog a dob, dobverő kopogtat.

2024.12.13. Batáry Károly

Ádventre vár a világ, megváltó,

nem leli még nyomát, őszi ködben,

jön tán egy jobb élet, igaz álom,

imára kulcsolt kézzel, örömmel.

Egy csendes eső mossa tisztára,

vétkünk megbánva éljünk reményben,

esti harangszó, emlékek ára,

bíztat igazzá, szívünkben fénnyel.

2024.10.19. Batáry Károly

Halottak napja, emlékezés,

itt hagytak rég, kik szerettek még.

Nagyszüleimmel

kisgyerekként,

ezeregy emlék élénken él.

Nem fájdalom az amit érzek,

de hogy jó volt velük az élet,

Nagypapa az korábban elment,

agyvérzés nem adott kegyelmet.

Kilencven évesen Nagymama

egyedül élni már nem akart.

2024.10.30. Batáry Károly

Emlékek jönnek - mennek,

szülőfalumba térnek,

nagyszüleim házába,

lebontották valójában,

hol boldog voltam rég,

erről álmodok ma én.

Jöjj álom, repíts  oda,

hol gondom nem volt soha,

hol szeretetben éltem

és soha sem féltem,

nyolc évig tartó paradicsom,

tíz évig vissza hívom,

mikor már rossz helyen,

hol rossz volt helyem.

De álmodni oly jó,

sajnos elment az a hajó,

elsodort egy gonosz folyó,

vissza csak ritkán mehettem

szeretet nélkül éltem, kellett.

2024.10.11. Batáry Károly

Kereslek a sarokban,

a lomok alatt, tört székek között,

de te eljbújsz a régi sorokban,

kopott betűk mögött.

Ki vagyok én, milyen remény,

porlepte ajtó zörög,

arcod nem látom, nem enyém,

tükörbe nézve kép törött.

Az élet elmúlik lasssn,

míg meglelem az igazat,

számtalan ölelés alatt,

a valóság semmit sem haladt.

Lesz majd másik lét, csalódás,

az már egy másé lesz,

az enyém vállalom - halódás,

ahogy enyém a boldog élet.

2024.09.01. Batáry Károly