Iratabjorak blogja

Szerelem
Iratabjorak•  2025. november 8. 22:54

Menyecske szerelme

Vers hét szó felhasználásával:

Patak, rózsa, paripa, király, herceg, legény, menyecske.

*


Piros RÓZSA nyílik erdő alján,

szép MENYECSKE sétál LEGÉNY karján,

kis PATAK a kertek alatt csobog,

fiatal nő szíve kiért dobog.

Nem kell neki se KIRÁLY, se HERCEG.

Karját fogó csinos férfit kedvel,

a kézfogót nemrég megtartották,

szerelmes pár -  együtt a boldogság.

Hiába jár PARIPÁN a király,

a herceg is csak madár, egy sirály.


2025.11.08. Batáry Károly

Iratabjorak•  2025. október 29. 16:54

Őszi románc


Október lassan színesíti fákat,

a nyár emléke néha még visszajár,

ködöt még ritkán pöffent az ősz határ,

szürkét kever kékhez, lelomboz vágyat.


Korai alkonyat vigyáz álmokat,

késői virágok emléke elszállt,

kezed kezemben, lábam melletted áll,

szívünk egy ütemre dobban - ez jó nap.


Jókedvűn járjuk a barnuló  avart,

tél közelít, hideg jön, mi nem bánjuk,

várunk egy cseresznyevirágos tavaszt


együtt vidám az életünk, nem fázunk.

Igaz érzés nélkül csak fájdalmad van

és nem jön el az amire rég vágyunk.


2025.10.24.  Batáry Károly

Iratabjorak•  2025. október 11. 21:48

Őszi búcsúzó


Bágyadt napfény, nincs ereje,

mért nem hagytam...             

                     ...kezdtem vele.

Savanykás az avar szaga,

áruló nap - vad éjszaka.


Langyos vizében úszom,

nádas álmaiba csúszom,

gyékény kúszik a partján,

tóvidék mocsaras alján.


Vad világ, veszett gyönyör,

hamis emlék, kopott, gyötör.

Hidegek az őszi szelek,

elmehetsz, rég szerettelek.


2025.10.08. Batáry Károly

Iratabjorak•  2025. július 1. 22:01

Bánat


Megismertem egy lányt,

szép vidám és vonzó,

vele voltam boldog,

bejártuk a várost.


Aztán mást szeretett,

bánat tölti szívem,

mindig rá gondolok,

mindig itt él bennem,


mindig vissza várom,

Ő legyen a párom,

Nem kell senki más már,

rám élő halál vár.


Kóborlok az utcán,

megtalálom talán.


2025.06.28. Batáry Károly

Iratabjorak•  2025. június 15. 17:34

Brač

Brač  (Horvátország)


Fiatal volt, épp húsz éves,

együtt mentünk a tengerre,

belém hatolt a szépsége,

álmodtam éjjel és reggel,

sziget homokos parttal,

mindig vele - őt akartam.


Tíz napon át - elhagyott strand,

Sziklán másztunk, gyilkolt a nap,

bőrünk fényvédővel kentük, 

le nem égett, habár feszült.


Vacsoráztunk -alkonyodott,

a hullámverés csobogott,

pincér két üveg sört hozott,

égre csillagokat dobott

a hold - tenger sós illata...

zene szólt - boldog pillanat.


2025.06.05. Batáry Károly