Iratabjorak blogja

Vörös óriássá dagad a nap,

Merkúrt és Vénuszt is bekapja,

Föld pályáját közelíti hasa,

vizet a hőség rég elforralta,

bolygónkról eltűnt az élet,

folyékony víz nélkül nem lehetséges.

Izzó sivataggá válik minden, lábnyomunk porlad, elveszik, 

nincsen.

2025.06.12. Batáry Károly

Csipike, a törpe óriás

a kedves gonosz,

ebédünket mind megette,

szelíd sárkányt elkergette.

2025.06.02. Batáry Károly

Virág...

Virág kalapban

nyitva a szája,

fehér kalaptoll

dukál hozzája,

tarka levelek

tüzettek mellé,

sötét a szeme,

üres fekete,

vázában a helye.

2025.05.29. Batáry Károly

Vágyom az életre, egy társra,

holnapra, igaz szerelemre. Tengerpartra, utazásra,

elrepülni a karib szigetvilágba.

- Jó volna egészségesen...

Élni.

2025.04.28. Batáry Károly

Mért nem szólnak a szavak

- igazat

csak sötét árnyékok jönnek,

bebújnak a küszöb alatt,

asztalon kenyér, savanyú a falat.

Fekete felhők csöpögtetik 

rám nyáluk, hátamon folyik, 

csak a hazugság jön, fest lila ködöt,

hatalma örök.

Vérfolyók visznek katonát, csecsszopót,

pedig szép az a másik világ,

de nekünk nem nyílik virág,

jönnek a vérebek, kopók.

Alkonyt hoz az este,

a sötét mindent befed.

2025.05.17. Batáry Károly