Homomagnus blogja

Tömeg a nevem

Öreg a fejem

Már fel sem veszem

Ha betelt a helyem

 

Állok a sorban

Várok a boltban

Átok a korban

Pátosza hol van?

 

Packáz a hivatal

Traktál a kirakat

Csak vágy a sivatag

Az már, csak kimarad.

 

Borban az igazság

Palackos vigasság

Parizer-királyság

Zsemlével, ki más jár?

 

Futnak az évek

Úgy-ahogy élek

Kutyamód félek

Elfogy az étek

 

Nőnek a gyerekek

Öregember leszek

Még mindig fizetek

Épp, hogy csak keresek.

 

Visszasírom Mátyást

Asszonyom mond áldást

Becsülöm az állást

Nem tűröm a szánást.

 

2011 09. 30.

Be akart nyúlni a kocsiba egy fekete gyerek.

Te! Hamar húzd ki, hogyha kell még a kezed!

Átkot szórt a cigányasszony:

-Hogy a gyomrod rákosodjon!

Nem vagyok túl babonás, mégis megrettenek,

De nagyon tutol, hát azért is feleselek:

-Te meg éljél, még vagy kétszáz évig,

De a fogad fájjon egész végig!

-Ne mondjon ilyet naccságos uram!

Meggyónok mindent, esküszök az úrban!

Áldja meg az Isten az egész családját!

Szaladjá’ el innen! –Menti a pulyáját.

 

2011 09. 29.

Voltam már idióta,

Olyan, passzív szimbióta.

Nedvemet, ha szívták

Lelketlen paraziták,

Mérgedett sebeim

Forratlan helyein

Vesztettem hitemet,

Edzettem szívemet.

Azt is tudom, ma már,

Akkor is jó, ha fáj.

Szeretni sem félek,

És ha bármi megéget;

Tudom, hogy mit tegyek,

Üssek, vagy szenvedjek.

2011-09-28

Mint vadregényes tájakon a kristályvizű tengerből

Merészen felnyúló sziklaszirtek tetején

Fenségesen ékeskedő remekmívű kastélyok,

Nőiességed pazar csodája előttem úgy tündököl,

Hogy térdre borulok előtted Szép Remény!

Az érzékiség templomának kapui kacérok!

 

Hófehér combjaid, mint nagyszerű dolmenek,

Büszke őrzői az édeni boldogságnak!

Mint zarándok a golgotára, ajkammal fölmegyek

Hódolni szépséged rózsaszín virágának!

 

Mint megszentelt ostya, úgy olvad el ajkamon

Féktelen gyönyöröd sikamlós kéjmannája.

Próféciába illő üdvözítő alkalom:

Most vagyon bűnös lelkem igazi megváltása!

 

2010  08. 30.

Némán átkarolva, arcom illatos bőrödhöz szorítva,

Lelkemben ujjongó boldogság észvesztő katarzisával,

Folyton érted epekedő mohósággal, élem meg a percet.

Suttogva becéző szavaim szürkén olvadnak a csendbe.

Voltak-e valaha álmaim? Most értem a mennybe!

 

 

2009 nyár