Homomagnus blogja

Minden nappal gazdagabb az élet
új tavasszal megáldalak Téged
minden hajnal megbocsát egy vétket
Húzz magadra! Felöltelek szépen.


Gyarló testem pazar - szép ruhája
áldott ölelésed oltalmában
valami mennyei ragyogásba'
ölembe csodrul ölednek nektára!


Így borulva egymásnak karjába
ez a Mi világunk a világba!

Mostan imára hajtom megőszült fejemet;

most önként hajtom meg, hajthatatlan térdemet.

Ajkam halkan ejt Istentől való szavakat;

Szél hurcolja gyenge hangját egy kisharangnak.

Tengerillatú a vágy, magányos éjszaka;

lírán pattanó húr a szerelmes szív szava.

Egy bús trubadúr, dalában álmokat koldul;

Válaszul, a távolbúl’ lélekharang kondul.

2012 01. 02.

Megáll óra

Szelíd kiskezét puhán teszi

Az izgága ingára

Érintésed nem csupán testi

Parázslat varázsa.

Megtorpant időben lebegünk,

Testemmel testedben;

Más dimenzióba érkezünk:

Szerelmünk teljesül!

Illanó pillanat volna

Ámornak mámora,

S illúzió nem maradna;

De én most is

Karomban tartalak!

2012 02. 27.

Csizmás hancúr

Dunna alatt maradt vágyak

Csábítják a meleg ágyat.

Őrlődnek a kávészemek,

Pörögnek a másodpercek.

Fogkefére kúszó paszta

Mosolyomat előcsalja.

Megint lehull a borosta,

Mert mindig győz a borotva.

Szégyenkezve jajveszékel,

Későn ébredt, öreg vekker.

Elnézően lehalkítom,

Kávéinkat kiborítom.

Halkan koccan két kis csésze,

Huncut fény gyúl szép szemébe’!

Kávé ízű, édes csókja

Vérem tüzét fellobbantja.

Éhes-mézes szenvedéllyel

Majszolgatom, ahol érem!

Becserkészem hamar-hátul,

Csak úgy sálban, nadrágostul!

Nyakára csókot lehelek;

Asszonyom, most felöltözhet!

2012  02. 23.

Némán átkarolva, arcom illatos bőrödhöz szorítva,

Lelkemben ujjongó boldogság észvesztő katarzisával,

Folyton érted epekedő mohósággal, élem meg a percet.

Suttogva becéző szavaim szürkén olvadnak a csendbe.

Voltak-e valaha álmaim? Most értem a mennybe!

2009 nyár