Homomagnus blogja

Csizmás hancúr

Dunna alatt maradt vágyak

Csábítják a meleg ágyat.

Őrlődnek a kávészemek,

Pörögnek a másodpercek.

Fogkefére kúszó paszta

Mosolyomat előcsalja.

Megint lehull a borosta,

Mert mindig győz a borotva.

Szégyenkezve jajveszékel,

Későn ébredt, öreg vekker.

Elnézően lehalkítom,

Kávéinkat kiborítom.

Halkan koccan két kis csésze,

Huncut fény gyúl szép szemébe’!

Kávé ízű, édes csókja

Vérem tüzét fellobbantja.

Éhes-mézes szenvedéllyel

Majszolgatom, ahol érem!

Becserkészem hamar-hátul,

Csak úgy sálban, nadrágostul!

Nyakára csókot lehelek;

Asszonyom, most felöltözhet!

2012  02. 23.

Áldott-békés,boldog Karácsonyt kívánok minden kedves alkotótársnak-és minden látogatónak! Szeretettel

Dody

 Ajánlom ezt egy földe tévedt angyalnak, aki nem csak egy masszőr; hanem igazi gyógyító!

Asszony még soha így meg nem érintett,

S nem látta ily pőrén lelkemet.

Kezei alól iszkol a fájdalom,

Elemi valóm azt hiszi; álmodom.

Úgy simul hangja a meghitt félhomályba,

Mint hárfák dala, nyári éjszakákba.

Megáll az idő, csak a szív dobban,

Fertálypihenő; lelkem itt otthon van!

Fennkölten gyönyörű, mint az angyalok.

Előtte nagyszerű ember maradok.

Gyengéimet nem veti szememre,

Megérintett szellemi szerelme!

Sóhajtva, szemérmesen élvezem,

Azt mondja, oktalan a szégyenem.

-Tanuld meg szeretni magadat!

Suttogva sóhajtja a szavakat.

Borzongok e békesség gyönyörében,

Álmodok is még, jóságos ölében.

Érintés varázsa emel a végtelenbe,

De jaj!

-Vége a masszázsnak. Kedves egészségedre!

2011 10. 18.

Bámulom a rohanó ablakot,

Elhagyom a tegnapi holnapot.

Zakatol a szív a töltés felett,

Vasbakó a sín, a történelem.

Furcsa egy kép az, amit látok.

Csupa lidérc, valami átok?

A mának alakjai elmosódnak,

Távoliak, élesen rajzolódnak.

Mint egy rosszul kalibrált fényképező.

Torz a téma, de a háttér, jól kivehető.

Tatam-tatam; robog az élet.

Kalapban van, sorsom, nem félek.

Üdvözlöm az érkezőket,

Búcsúzom az elmenőket.

Felötlik bennem egy kósza gondolat:

Ha itt hagynám valahogy a nyomomat,

Ha mondjuk, kiégetném a kárpitot,

A lyuk, vajon meddig maradhatna ott?

Nem valami nyerő vízió.

Én volnék az élő erózió?

Már egészen megszoktam a helyemet.

Nem emlékszem, váltottam én helyjegyet?

2011 10. 11.

Rárontott a nyár végére,

Mint gyerekek seregére

A bősz csősz, az ősz.

Deresen pirul a csipkebogyó,

Az alma is hamvas, nem ragyogó.

Fázik a lábikra.

Az indián nyár,

Mint szép cigánylány,

Ezer szín selyembe

Öltözik reggelre.

Kacagva táncol,

Tavaszra vágyón.

2011 10. 08.