Homomagnus blogja

Csak egy szál virágot szorongatok
és nem nagyon tudom, mit mondhatok.
Csak hallgatom a lelkemben zengő éneket,
s nem tudom, hogy köszönjem meg az életet.
Az első ölelést, amikor a kebledre raktak,
a legelső könnyeket, mikor magamra hagytak.
Az átvirrasztott éjszakákat, mikor beteg voltam,
az óvó kezeket, mikor először elbotlottam.
Legördülő könnyeidet, mikor útra keltem,
gyönyörű szép szerelmedet, midőn reád leltem.
Szemednek ragyogását áldott állapotban,
amazon erődet, gyermekünkkel karodban.
Pici ajkad könnyfakasztó első szava
csillogó szemmel megszólítottál: Apa!
Izzadó markomban szótlan a szeretet,
szívemben hálával magamhoz ölellek!

Minden nappal gazdagabb az élet
új tavasszal megáldalak Téged
minden hajnal megbocsát egy vétket
Húzz magadra! Felöltelek szépen.


Gyarló testem pazar - szép ruhája
áldott ölelésed oltalmában
valami mennyei ragyogásba'
ölembe csodrul ölednek nektára!


Így borulva egymásnak karjába
ez a Mi világunk a világba!

Viháncolva kacagva ugrik fel az ablakba

átbújik a redőnyön, leszalad a redőkön

porszemekkel táncot lejt, falra firkant számos jelt

körbe fut a csilláron, húrt pendít a gitáron

megcsillan egy serlegen, minden élő - eleven.

Álmatag zöld szemekkel ifjú küzd a könnyekkel.

Átöleli gondosan, két orcára csókot ad

megsimítja szép kezét, jég dermeszti fény lelkét

sivalkodva iszkol el, egy ferlhúzott revolver

hideg- gyilkos hamarán elröppenő kakasán.

2013 10. 22.

Jaj, Teremtőm, azok a tündérszárnyak,

 azok a csápok, meg a fogólábak

felszítanak valami ősi vágyat!

Óvatosságomat örömmel eldobom,

védtelen testem az ösztönnek behódol,

édenbe csábít, gyönyörrel a feromon!

Hol már az intelem, mit egykor bevágtunk,

és be is vert rajtunk Szentjános Tanár Úr,

hogy ily esetekben miként kell eljárnunk?

-Rágják fel uraim a kákicslevélre:

soha ne közelíts szemből a ledérre,

azon az egyetlen esetet kivéve,

ha elunta ifjú, gondtalan életét,

vagy támadna önben valami szép remény,

hogy a kedves párja lojális lesz némiképp.

Véssék jól bele a porszemnyi eszükbe,

ha majd egyszer ilyen helyzetbe kerülnek,

nehogy elvesszék az ostoba fejüket!

Az is jó, ha megjegyzik ezt a kis rigmust:

folyton csak fokozzad, jó lovag a ritmust,

nehogy megkívánja szép arád a friss húst!  

Végre ma felvirradt a szerelem napja!

Bölcs tanítás, félelmek? Feledem hamar,

vakbuzgó szenvedéllyel bevetem magam!

Magába fogad egy igéző amazon,

ám, mielőtt balga fejem dőrén eladom,

madárszárnyon jött az én őrző angyalom.

Elragadta előlem a gyilkos némbert,

így úsztam meg kérem, én a szörnyű véget,

nászom nem lett gyászom, napom újra fénylett!

2013 05. 27.

Felrovod, hogy nem szeretlek.

Te, ki szó nélkül zsebre tetted,

álszent részvéttel végignézted,

hogy szerelmeim elítéljem,

s beléfojtsam könyörtelen

egykor megálmodott édesen,

mára elkárhozott életem

hamis, gyöngyházfényű tavába,

nem hallgatva szívem szavára:

-Iszkolj; menekülj, balga gyermek!

Csak ástam magamnak a vermet…

Eltűnt a nap, majd a csillagok.

Már magam sem tudtam, ki vagyok.

Könnyes arcok hajoltak fölém.

Csöndes eső hullott, szemfödél.

2013 05. 21.