Erzsi-Zsu blogja

Meghalt bennem a múlt lelke,

úgy gyászolom az emlékét,

a szeretetet feledte,

eltemetem az érzését!

Ím sajogva érzed hiányt,
lelkedben van a szeretet,
mi megcsalt, nincs más, csak sirám,
jutalmad érte, keserved!
 
Oh, te vén Hold, elloptad a
csillogó, tündöklő fényem,
múlt szeretet varázslata,
nincs is már ki óvjon-védjen.
 
Megtaposott szeretetem,
tombolni hallja szenvedőt,
s ki tudja merre lelem meg ,
a megszelídített erőt.
 
Legyilkolod a múlt lelkét,
pusztítsd a halvány reményét,
letörlöd a vérző sebét,
szívbe zárod emlékképét.

Éjjel álomból riadok,
párnák közt ölel két karod,
szunnyadó verejték kiver,
Holdsugár engem kifigyel.
 
Könnyemmel áztatom párnám,
lelkemből kitörőn fáj ám!
Mond hát, minek is így élni,
menedéket kell remélni!
 
Álmodom, nincs is képzelet,
kesergő létem fénytelen,
egyedül párnám menedék,
a gondolatok feketék!
 
Sanyarú kusza sorsomat,
párnára sírom gondomat,
könnyekkel álmot ringatok,
sugarán mindent fájlalok!

Tudod valamikor régen,
hányszor ringattalak Téged,
betegségtől elnyűtt tested,
szeretőn féltőn öleltem!
 
Szépen kivasalt ruháid,
kipakoltad darabkáit,
és úgy mosolyogtál én rám,
sírva öleltelek én át!
 
Anya is sokszor összeszid,
oly sokat bocsájtott e szív!
Bocsájtás csak gyereknek jár?
A szülőnek is ugyebár!
 
Az ösztön teszi védővé,
szüléstől válik szülővé?
A szeretet oly nagy dolog,
akkor jó ha viszont dobog!
 
Szülőnek marad a bánat,
szíve csak úgy kalapálhat,
ha a gyermek másra hallgat,
érzést hiába sugallhat!
 
Ó Te gyermek megtanulod,
ha érzésed be nem csukod,
szülőd akarva meg nem bánt,
szíved kinyisd, hogy ezt be lásd!

A megsebzett lélek bástyát emel,
bejutni nem tud a szeretet sugár,
kifelé rést keres, lásd nem felel,
lenyugtatom életem kifakultál.
Viharfelhőbe csattog a létem,
beborult gondolatot sötétbe zár,
belém fagyott múlt fájdalmát érzem,
ám a vajúdó életem képe más.
Kimondott szavak, oly fájdalmasak,
magamból préselem, szeretet lángját,
megfagyva, enyhülni nem akarnak,
bántásokat űz, eloltja a fáklyát.
--- 
Enyhülne szív is tán, de erőtlen,
úgy féltem magam, minden kedvezőtlen!