Erzsi-Zsu blogja

/ Milyen színre gondoltam? /
 
Az élet örömöt ad, máskor elvesz,
Most új kezdet kezdődik. Itt a remény.
A jelen, a jövőt ébresztve tervez,
A megálmodott színt összegyűjteném.
A múltamnak bűneit, megbocsájtom,
Így a szeretet színeit fröcskölöm,
Tavaszi lombos fák az útirányom,
Feldereng, az agg koromat tükrözöm.
Az utam során a fészkem kiürült,
Két kéz épít, remélem nem kártyavárt!
Az emlék szépít, idővel felüdül,
Egyszer talán majd, Ő is hazatalál.
--
Ám búcsúzáskor sírásra ne fakadj,
Nevelő szüleidtől el ne szakadj!
 
A kigondolt szavak: remény, sírás, feldereng, múlt , jövő, kezdet, elvesz, szín, hazatalál, kéz.

/Evokáció/

Oly de, régen voltam én diák,
meghalt, mint egy nagy álomvilág,
kifakultak a kétségeim,
eltemették már a vétkeim.
 
Az Isten azért hozzám hajolt,
a bűntől megmosva átkarolt.
Engedd, hogy meglássam arcodat,
együtt átéltünk viharokat!
 
Morbid, amit alázva adtál,
mert engem ám, csak megtagadtál,
és lám, eltűnt " a vád és a gúny ",
a kullogó percek a tanúk.
 
Nem maradt, más csak is a remény,
és a szeretet, 'mi benne ég,
felperzselt sorsom ködben úszik,
hiszen... Isten szándékán múlik.
 
Nézdd, csillag látja földi utam,
a sóhaj áthat cinikusan,
lásd, mily bánatot adtál nekem,
akkor jössz rá, ha már "nem leszek".
 
Idézet; Juhász Gyula: Mit akartam c. verséből való.