Erzsi-Zsu blogja

Lásd hát, mily konok a lelkem,

belém szorít a félelem,

élet elvett tőlem mindent,

egyre csak fájdalmat hintett.

Megtépett lelkem ölelem,

fájdalmas szavam fölemel,

akaratom belém fagyott,

mozdulatlan sem olvadott.

Ám a megdermedt érzésem,

úgy belém mart a féltésem,

nincs erőm ellene tenni,

csak is mindent elfeledni.

Figyeld, fájdalom nem csitul,

lélek így már ki sem virul,

élet hangtalanul jajgat,

az üresség velem nyargal.

Szívet nincs miért kitárni,

ringasd el, nincs mire várni,

álmot messze - messze űzi,

fájdalmat szeretet fűzi.

Szeret lelkemet mardossa,

a könnyem szívemet mossa,

kigyulladt égő képzelet,

hisz nincs is már rá felelet!

Nekem küldött az ég,

titkon vártam rád, 

Mint egy elárvult madár, 

aki a szívembe fészkelt. 

Meggyötört lelkemet,

mely viaskodik tétován. 

Tudom még hallod, 

az angyalok szavát, 

hisz a kék ég hátán jut el

a hangom hozzád! 

Mérhetetlen szeretet

lengi be a mi kapcsolatunkat

mégis mikor találkozunk

mi csak úgy nyítunk,

hogy jól összevítatkozunk,

de a másik percben

már el is felejtettük.

Kicsikémmel csajos

napot tartottunk,

erre - arra csavarogtunk

közben jókat beszélgettünk

viccelődtünk, nevetgéltünk

mint a pajkos kisgyerekek.

Mivel Ő már a párjával él

néha látogat el hozzám.

Nagyon szeretem ezeket 

a lopott órákat, perceket

amit együtt tölthetünk

azt a sok - sok szeretetet

amit hajdan neki adtam

most kapom csak igazán

Tőle szeretettel vissza.