Erzsi-Zsu blogja

Doli-Erzsi•  2023. november 22. 08:55

Keserűség

Lásd hát, mily konok a lelkem,

belém szorít a félelem,

élet elvett tőlem mindent,

egyre csak fájdalmat hintett.

 

Megtépett lelkem ölelem,

fájdalmas szavam fölemel,

akaratom belém fagyott,

mozdulatlan sem olvadott.

 

Ám a megdermedt érzésem,

úgy belém mart a féltésem,

nincs erőm ellene tenni,

csak is mindent elfeledni.

 

Figyeld, fájdalom nem csitul,

lélek így már ki sem virul,

élet hangtalanul jajgat,

az üresség velem nyargal.

 

Szívet nincs miért kitárni,

ringasd el, nincs mire várni,

álmot messze - messze űzi,

fájdalmat szeretet fűzi.

 

Szeret lelkemet mardossa,

a könnyem szívemet mossa,

kigyulladt égő képzelet,

hisz nincs is már rá felelet!

 

Doli-Erzsi•  2021. március 29. 07:55

Fájdalom

Mondd, hogy igazán anya vagy,
de hát hisz Te nem is szültél,
érző fájdalmad nem oly nagy,
szüléstől is mentesültél!

Öledbe kaptál egy babát,
amiért meg nem szenvedtél,
áldod érte szülőanyát,
elveidből is engedtél!

Kaptál hideget - meleget,
mindent, csak nem szeretetet,
mert, hát Ő csak egy idegen,
de szeretetet idecsen!

Szenvedtél érte eleget,
fájó sebed is beheged,
láthatsz csillogó szemeket,
Ő lett a drága gyermeked!

Doli-Erzsi•  2021. február 17. 15:19

Kérdés a Moderátorhoz?

Miért nem jeleníti meg a telefonom ezt az új fényképet, 

hisz arról töltöttem fel? Miért csak a gépen adja be?

A telcsimen csak a régi kép jelenik meg!

Köszönöm, ha tudtok segíteni!

Doli-Erzsi•  2021. február 15. 11:53

Fannika

Nekem küldött az ég,

titkon vártam rád, 

Mint egy elárvult madár, 

aki a szívembe fészkelt. 

Meggyötört lelkemet,

mely viaskodik tétován. 

Tudom még hallod, 

az angyalok szavát, 

hisz a kék ég hátán jut el

a hangom hozzád! 


Doli-Erzsi•  2020. november 11. 11:05

Bocsánat

Ím játszottam a szavakkal, mert 

elvesztettem a féltő Múzsám,

temetem azt a síró hangszert,

ami muzsikál már ezután!


A fejem fölé hálót szövök, 

a hangomat is elnémítom,

kérlelő vallomásod mögött,

fájó sebedet begyógyítom!


A hűvös, álmos hangját adta,

elragadta az álommanó,

- Hidd el Gyöngyhang; - ő már megbánta,

szívszakadva visszavár, anyó!


Bús könnyeimmel muzsikálva, 

feloldom, hát minden bánatom, 

hű szívemnek szerető árnya, 

talán lehetek még támaszod!


Beleszövöm a lelkem hangját, 

s tőle kérem a bocsánatot!

Múló Gyöngyhangnak a haragját, 

szívében hordja alázatot!


Egy 2014-es versem átírta!