Erzsi-Zsu blogja

Mondd, hogy igazán anya vagy,
de hát hisz Te nem is szültél,
érző fájdalmad nem oly nagy,
szüléstől is mentesültél!

Öledbe kaptál egy babát,
amiért meg nem szenvedtél,
áldod érte szülőanyát,
elveidből is engedtél!

Kaptál hideget - meleget,
mindent, csak nem szeretetet,
mert, hát Ő csak egy idegen,
de szeretetet idecsen!

Szenvedtél érte eleget,
fájó sebed is beheged,
láthatsz csillogó szemeket,
Ő lett a drága gyermeked!

Miért nem jeleníti meg a telefonom ezt az új fényképet, 

hisz arról töltöttem fel? Miért csak a gépen adja be?

A telcsimen csak a régi kép jelenik meg!

Köszönöm, ha tudtok segíteni!

Nekem küldött az ég,

titkon vártam rád, 

Mint egy elárvult madár, 

aki a szívembe fészkelt. 

Meggyötört lelkemet,

mely viaskodik tétován. 

Tudom még hallod, 

az angyalok szavát, 

hisz a kék ég hátán jut el

a hangom hozzád! 

Ím játszottam a szavakkal, mert 

elvesztettem a féltő Múzsám,

temetem azt a síró hangszert,

ami muzsikál már ezután!

A fejem fölé hálót szövök, 

a hangomat is elnémítom,

kérlelő vallomásod mögött,

fájó sebedet begyógyítom!

A hűvös, álmos hangját adta,

elragadta az álommanó,

- Hidd el Gyöngyhang; - ő már megbánta,

szívszakadva visszavár, anyó!

Bús könnyeimmel muzsikálva, 

feloldom, hát minden bánatom, 

hű szívemnek szerető árnya, 

talán lehetek még támaszod!

Beleszövöm a lelkem hangját, 

s tőle kérem a bocsánatot!

Múló Gyöngyhangnak a haragját, 

szívében hordja alázatot!

Egy 2014-es versem átírta! 

Mérhetetlen szeretet

lengi be a mi kapcsolatunkat

mégis mikor találkozunk

mi csak úgy nyítunk,

hogy jól összevítatkozunk,

de a másik percben

már el is felejtettük.

Kicsikémmel csajos

napot tartottunk,

erre - arra csavarogtunk

közben jókat beszélgettünk

viccelődtünk, nevetgéltünk

mint a pajkos kisgyerekek.

Mivel Ő már a párjával él

néha látogat el hozzám.

Nagyon szeretem ezeket 

a lopott órákat, perceket

amit együtt tölthetünk

azt a sok - sok szeretetet

amit hajdan neki adtam

most kapom csak igazán

Tőle szeretettel vissza.