Erzsi-Zsu blogja

A szemem tükrében nézem önmagam,
Nincs benne szép és jó, csak a fájdalom,
Hisz fel nem fogja már ezt a vén agyam,
Fásult a lelkem nincs is ott irgalom.
 S lásd, ahol az Ég és a Föld összeér,
Ott találkozunk Te meg én, szeretet -
Tengerén, ahol az égbolt is fehér,
Siratom, meg nem született gyermeket.
 Fájdalmas létre tapadtak a felhők,
Kérem Istent törölje le könnyeim,
Anyák napi versek nem mind hízelgők,
Szavam gyöngyszemei, igaz kincseim.
-
Bár a Nap sugara mégis szíven szúrt,
Kivívott harcom lelkembe beletúrt.

Gyermek napra írom soraimat
Neked!
Látom szemeidben
a szép mosolyod.
Nézem a huncutul csillogó orcád,
a hisztire hajló léted.
De sokszor csókolnám
a kerek pofidat,
mert Te vagy a szeretetem kincse.
Nincs nálad szebb és jobb
unoka.
Álmaimban velem játszottál...
- kopog a csend,
s visszhangzik
az ablakon!

Gondolataimat fejemben
 összekuszálja a csend.
 Sorsomba van írva
 minden rút szenvedésem.
 Megfáradt testemnek
 vágya a múltamba vész.
 Megritkult hajkoronám az őszt idézi,
 szemeim alkonyát,
 merengve- kábító fényét.
 Fáj a szeretet.
 Családom oly nagyreményű álmom,
 miben egyre csak a hiány kántál:
 ülj körém karácsonykor!

Az őszi szürke felhők régmúltról mesélnek,
szívemben élednek a folytonos remények,
oly boldog órák, a szemed fényében látom,
a múlt szerető hitét szívembe bezárom.
 
Már nem mesél nékem az önző kedvességed,
a bús kihűlt szavaimat megvívom érted,
örökké fájó érzések repülnek tova,
nem hallom a valós lelked, csak is dohogva.
 
A szép emlékeim örökre megmaradtak,
s ha jönnél, már nem acsarkodna ott a harag,
mert a szeretettől lám, megszépül a lélek,
új életet látok, ha a szemedbe nézek.

Feketébe öltözteti a lelkét,
fülébe suttogja unalmas csendjét,
a múlt feléget minden meghitt vágyat,...
ajkára piruló szava úgy lázad.

A mai nap, nem hoz mást, csak szánalmat,
sirasd a közönyt, hazudd a fájdalmat,
sötétségbe burkoló csupasz cseppek,
szerető lelkek a legszerényebbek.

Mégis játszana szeretet húrjain,
felülkerekedik a fájdalmain,
szívét, lelkét kincsének odaadta,
könnyei a bánatát eláztatta.

Feledni fogja a megszáradt könnye,
valaha a megbocsájtást köszönje,
tegnap megszólította a szeretet,
hisz imára fonódott a tenyered!

2015-ös vers.