Eleonora blogja

Nem átkozódok, már nem,

köszönöm , mindenem megvan 

az elmúláshoz, násfák, gyöngyök,

hazug mosolyok, súlytalan szavak,

igen, a szavak nagyon nehezek,

véres az ajkam, igen, véletlenül

megfeledkeztem s haraptam,

sós, mint a delikát, granulátum szemek

a levesbe, hogy jól emésszen a gyomor,

évek kínját mosolyba fonni

tán utoljára ezen a tavaszon

Sok éve már, megült a szó fülében
most percnyi csendben újra ráköszönt,
képek sorát szitálja már fölébe
ím visszajött az is mi elköszönt.
 
Kaput keres mi élni elvezetné
mit róla tud a földi értelem
képek sodrában egyszer felfedezné
ám sorba rakni most is képtelen.
 
A tűzbe bámul mint megannyi őse
rőt lángok tánca jóslatot ígér
csak vonalat vés lapos rúnakőre
a múló idő életet kimér.
 
Időkapu lehet maga az ember
első fázis tán a fogantatás
születés lehet a második tender
a harmadik pedig nagy utazás.

"Most elmondom, kicsim, az úgy volt:"
dühöngtem a nagyapádra
nem segített fel a fára
így aztán nem láthattam a gólt,
bár akkor még barna volt hajam..
farmer feszült gömbölyűnél..
úgy szaladtam akár a szél,
nem hiszed tán, gyerünk, hadd halljam!
 
Aztán a bíró, valami Polt
kedvencem kiállította
csak képzeld, azt mondta hogy csalt,
lett volna akkor nálam egy colt...
de nem is ezt kérdezted kincsem
lám.. nagyi elkalandozott..
mondom, bocs, hogy szakadozott
előtted semmi titkom nincsen,
 
szóval, végre mégiscsak feltolt 
-bár közben nagy volt a lárma-
éreztem, vállamon álla
bújik, akkor vággyal átkarolt...
akkortól tudtam, nem örvény
önzetlen sugárral éltet
létre nem kell vetni féket
"És én hallgattam, mint a holdfény"

Csurdig töltöm örömmel a kifogyott

Tudod, piszokság amit tettél
velem, teljesen tudatosan
s ma már ebből nincsen kibeszéd
pedig próbáltam folytonosan
nagyon szerettem volna, ennél
velem egy burritót okosan
mondanám, bár ez egy kis veszély
na, ma csak vagyok, magyarosan
ám még nem kacagányos estén
csak úgy vékonyan magamosan
végigsimítok betűk testén
lélekfáradtságtól álmosan
kérdezem, féltél, hogy keresném
fonalát szavakba kódoknak
no, mert tiltást minek is vennék
ha nem egy lezáró akkordnak
ám mégsem az lett hiszekegyéj
én esküt fogadtam magoknak
nekem elég egy karéj kenyér
nem vagyok gondja a nagyoknak