Eleonora blogja

Eleonora•  2020. szeptember 17. 21:50

Egyedül

Akkor, ha már robot leszel mégis

remélem nem feleded a fákat,

tudod, az illatokat tavasszal

mikor még megbizsergette szánkat

parázsló tavasz virága, légi

útján észrevétlen, ma is fájnak

ám áldom létem teli vigasszal

hiszen földjén lábaitok járnak,

remény csupán, mit vet a matézis,

valaha volt s még meglévő társak,

létem gyertya s így könnycsepp viasszal

mégis megértem azok kik másak

Eleonora•  2020. május 4. 21:56

Elhanyagolható...

Háborúban vannak veszteségek
a töredék mivel számol a vezér,
mikor majd elmúlnak a terhes éjek
még hallható lesz ami nem szeszély
 
ott bent, s akkor majd léteddel mit teszel
nem leszel képes arra, hogy, semmire,
átélted,kimondták, hat x felett veszel
persze lesz majd díszes, koszorús mise
 
meg exküzé, s építeni exponál 
a lét majd valakiket, csencselőn 
hazudva, és papírral majd perforál
adagokat, bár volt némi malőr...

Eleonora•  2020. március 26. 20:45

egy fész bejegyzés kapcsán...

Ha nem lennének az "öregek"
tán nem is lenne ez a világ,
vajon volnának-e gyerekek,
biztos akkor is nőne virág
 
s tán nemesebb lenne a rózsa
hibrid, dizájnos szirmú talán,
ma már talány, hogy az a spóra
hogy is tapadt meg élet falán
 
de lám felüti fejét a vád,
miattatok kerültünk ide,
és lehajtja fejét az anyád
kinek ma már nincsen senkije...


Eleonora•  2020. március 24. 20:38

Hirtelen felindulásból

Helló kovi, hallom menő vagy, 

nem úgy mint a kaktusz virága,

felülmúlod mit tud ma az agy,

ám létednek van sok hiánya,


csak hogy tudjad, hisz én már tudom

köröttem pipiskedsz, hiába

teszed, magyarosított futon

ágyam tele raktam cihába


tömött levendulával, múltkor

kádba aplikáltam ecetet,

s készítek napi varázscukrot

mit régről tanultam, teneked


mert hát fáj a torkod, no para

tudod, csak úgy mint Hallovenkor

mert egyébként édes-egy cara

tudja, kiebrudalom akkor


ha átlépi házam küszöbét

pincelejáróban a balta

ha suttogja is a köszönést

kegyednek onnantól csak alma


Eleonora•  2020. február 27. 21:42

Egy mondat

Nem átkozódok, már nem,

köszönöm , mindenem megvan 

az elmúláshoz, násfák, gyöngyök,

hazug mosolyok, súlytalan szavak,

igen, a szavak nagyon nehezek,

véres az ajkam, igen, véletlenül

megfeledkeztem s haraptam,

sós, mint a delikát, granulátum szemek

a levesbe, hogy jól emésszen a gyomor,

évek kínját mosolyba fonni

tán utoljára ezen a tavaszon


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom