Eleonora blogja

Eleonora•  2019. augusztus 29. 21:22

Észrevétlen

 

Mossa az idő falak porát, 
örök a könny, mint a mosoly, 
láng, meleg vagy üli lét torát 
éget, mint vöröshangyaboly. 

Messzeség tétován feléled 
érint pillákon árnyakat, 
van úgy, hogy vonó a reményed 
mikor a gátad átszakad. 

Akkor megzendülnek a mélyek 
muzsikál száraz fadarab, 
és testeden kívüli kéjek 
vérebe húsodba harap. 

Kínnal, mint a farka vesztett gyík 
kövek közé keveredve, 
húst növesztesz magadból megint 
mosollyal, fénnyel edzetten.

/fórumban megadott szavakra/

12 hozzászólás
Eleonora•  2019. augusztus 22. 20:10

Ovi nélkül

 

Elfogyott a szabi
menni kell munkába,
nincs gond, itt a mami
vesz majd gondozásba.
 
Két kicsi sárkánygyík
min is töri fejét
sok játékra vágyik
szívják mami tejét.
 
Kemény az első nap
próbálják a pástot
ám a mami harap
nem sütnek kalácsot.
 
Két hét edzőtábor
alapjait rakja,
ki lesz világvándor
mosolyok patakja.
 
Pokemon keresés
ez az első próba,
gondolat terelés
simogató szóra.
 
Holnap indiános
a díszek már készen,
farkas a magányos
töpreng tipi mélyen.
 
Réti virág, húga
lesi minden szavát,
mami hangja súgja
ne feledje szavát.
 
Aztán következik
minden napra játék,
sárgára kövezik
Óz útjára ráfért.
 
Ebédre a kedvenc
kinek mi a vágya,
-vigyázz ott a kredenc-
sír az egyik szája.
 
Másik is rázendít,
mami fő a lébe,
ám nevetést cserdít
lép a baj elébe.
 
Bendzsót ragad nyomban
ne félj kicsi gyermek,
léted biztos honban
vigyázva nevelnek.
 
Telik a nap, telik
hallatszik, hogy Anya...
helyük már nem lelik
ám mosolynak szava
 
átsegít a percen,
megjöttek a kocsik,
öröm magas tercen,
kioszthatók csokik

8 hozzászólás
Eleonora•  2019. augusztus 19. 20:01

Ünnepre készülve

 

Új kenyér ünnepén

fejet hajtva mélyen

a holnap reggelén

tán megszolgált béren,

 

legyen rajta áldás

mosolykönny fürössze

örök lélek szállás

sose nélkülözze.

 

Soha el nem fogyó

szaporított kovász,

sok parázsba rogyó

venyigének fohász.

 

Szőlő szem megérik

kerti tőke adja,

zöld szilván piroslik

kék október napja.

 

István király adott

irányt az utaknak

látni, hogy mit kapott

századok suhantak.

 

Változás az élet,

ám az élet örök,

tág lélekkel félted,

hullámzanak körök.


6 hozzászólás
Eleonora•  2019. augusztus 8. 20:34

Villi dal

 

Pirulok augusztusi csóktól

mint édes nektarin hajló ágon,

zavarba hoz ma ajkad ha bókol

hisz levelek válnak el az ágtól.

 

Tekinteted mély, óarany álom

karcsú bokámon zöld szőlő inda

tenyered mint sálkendő a vállon

ölelésed lázító mirinda.

 

Huncut szemed ha kökénybe játszik

megcsipdesi boldogabbik felem

ha tudnád, hogy fogam mire vásik

nem is mernél itt maradni velem.

 

De nem tudod, s én tagadom váltig

legényvirággal simítom hajad

bőrödbe bújok, gombollak állig

míg megtalálod bennem önmagad.


15 hozzászólás
Eleonora•  2019. július 26. 20:25

Mesterek mestere

 

Hallani róla sok szóbeszédet
a festőről, mondják fess legény,
varázslattal készít illó képet,
inge vászon, pedig nem szegény.
 
Fürtös feje néha gondba hajlik
zafír szeme meleg könnyet ejt
tükör-tág lelke örvénylőn zajlik
így oltalmazva a végtelent.
 
Nevetése vízesésként gyöngyöz
homokszemként messze vándorol
csillanó és gyémántokat pöttyöz
téves döntést mindig megtorol.
 
Szabályt betartva, új kép, új ecset
a múltak terpentinben áznak
születhet szfinx vagy karcsú nagy mecset
összebújnak ha kicsit fáznak.
 
Sosem fárad, egyre hajtja lelke
látomása tárlattá kinő
kész a vászon keretbe emelve
kép sarkába szignózza: Idő.



10 hozzászólás
Előző
Következő
123456...38