Eleonora blogja

Barátság
Eleonora•  2019. április 24. 21:11

Megosztás

Már az elején leírom, elcsábultam. Múlhatatlan sürgetést érzek, hogy megosszam veletek életem egy apró, ám mégis sokat jelentő történését.Mint ahogy ti is biztosan sok ismerőssel, haverral, kollégával, beszéltetek a húsvét kapcsán gépen, én is tettem, s az oly örömös volt. 

Van egy nagyon nagyon kedves régi kollégám, s ő is megkérdezte, milyen volt a húsvét, reméli, hogy pihenős, AZAZ, nem rídogátam, se ezért se azért, nem gondoltam magam bajára, képes voltam bírni a mosolygó lélek, s a simító kéz lendületével. Szeretném veletek megosztani a válaszom:


Szia!:))

Igen, minden rendben volt! :) Miután a kacsát elgáncsoltam párolt lila káposztával, ráküldtem segítségnek a szalonnába tekert csirkemájat, s miután átverekedték  magukat a rizi sivatagon a bizivel, meg egyéb társaikkal,, erőt gyűjtöttek a KV val, mert utána rájuk támadt a kintekunta, aki a rumos kókuszkockától kábultan, még eltántorgott a tejszínhabos málnáig, de ott vége volt.., már a nap is lement, mire a romokon átkelve elértek a varázslatos forrásig, ám ekkor már nagyon szakadozott a kép, s talán csak a sejtekbe kódolt mértékletesség védte, hogy a boszorkány ecsetet / partvis / nagyobb munkába állítsa. Tél-túl a rigófüttyös éjszakába,elindult, hogy mint valamirevaló pizsihős, még előadja a záróakkordot, hisz két manó, illatos, rózsaszín, álmodó kérte a mindennapi csikit, s mellé az éneket, hogy  melynek végén, a szállító /apa / elvigye őket, s végre a mami is beroskadt a libatoll párnába. :)


Miközben írtam, végig fülig ért a szám, örömködtem, nevettem, s ez olyan jó volt. Megéreztem, hogy itt belül, amit az ember lustaságból léleknek nevez, nyílik virág. 

Ezt a virágot mutatom most meg nektek

Eleonora•  2016. november 23. 10:32

Bocsánat

A reggel szégyenlősen, pirulva

mint egy rossz gyerek

a sorok közé belesimulva

könnyes mosollyal integet.