EDY blogja

Egyéb
EDY•  2013. december 15. 22:49

Másságom

 

Amikor magányom túlnőtte Istent,
nem ültél mellém. Bámultam a vállad,
végtagjaim nyújtózkodtak utánad,
de nem értem fel hozzád, én, a jött-ment.
 
Végleg elengedtelek. Körmeim már
leszakadtak sorba, ahogy halványult
benned a parancsolat. Rian a múlt.
Nem hagytad, csak a másságomat, cingár
 
csontú, sosem volt magamat. Fejemet
térdemre hajtom, lábujjhegyre állnék,
nem enged mozdulni engem az árnyék.
 
Ketten maradtunk, - nélkülünk is lehet -
figyeltük, ahogy szaporul a lábnyom,
s szorította kezemet a másságom.

6 hozzászólás