EDY blogja
GyászSirató
Hull a könnyem, apám könnye,
ajkam didergő kikerics.
Sírod előtt várom, jössz -e,
hogy halálomból kisegíts.
Lábam alatt dermedt viasz,
a láng rajta már átfutott.
Gyászomban az arcod vigasz,
melyet oly régen bámulok.
Milyen szomorú vagy ma is,
kezed simítja kisdedét.
Minden pillanatunk hamis,
karod nem ölel, csak setét.
Árvaságra hagytál engem,
szívem vérzik, de nem nyafog.
Én küzdök farkasok ellen,
míg lelked óvják angyalok.
Kártyaélek
az ingedbe bújtam
hívtak lila virágok
majdnem akkora vagyok
és te büszke mikor
az égig nyújtóztam
benne hogy lásd nem baj
ha térdig ér néhány
kártyalapot az
asztalra terítettél
nyertem és mind
nagyobbra nőttem már
majdnem akkora vagyok
inged ujján egyet
visszahajtok kártyaélek
metszik a torkom
ellened veszíteni
fogok ma sem tudom
lecsapni a
koporsófedelet