EDY blogja
VéleményA trón
Milyen magasan a trón - és milyen esetlen vagyok.
Áhítattal nézem, majd körbesétálok a hegy alatt .
Vajon van-e út, egy kis rejtett ösvény, ahol elindulhatok?
Üresen áll, csalogat, miként vacsorához szólít jó anyám;
szégyenlősen kéretem magam, aztán nekilódulok.
Talán a lábam is fájni fog, de mindig akad üres zug,
ahol meghúzódhatok. Ha helyem meglelem,
tudni fogom: otthon vagyok.
Ki a trónra felér, lába elé borulok!
Metamorfózis
Szerettel Türk Évának Ha rúgnak még rajtad, kívántad azt.
A szakadék szélén kezedre lépnek,
eltörik ujjaidat, hogy legyél, aki vagy .
Koplalj és éhezz, vétkezz,
míg önmagad által megszégyenülsz,
hajadat tépve tébolyultnak hiszed elméd.
Már nem találnak rád, csak idegenek, és
elkerülnek a lökdösők.
Bábodból kirepülsz -
önmagad csodája lettél.
Szájzár..ha oldódni látszik
Kőszeghy Miklós Angyali monológjára:)
Előfordul néha, hogy kiakadok én is
és szóhoz nem jutok,
de múlandó itt minden, mint makacs vírusok.
Szemetet sem dobálok senkire, mert az nem én vagyok,
angyalnak sem születtem , - ha születnek azok-.
Szárnyamat, ha nőne tőből kicsavarod,
ügyemről majd rendre számot adok;
Bevallom, hogy néha térdre rogyok,
ki tudja miért,- kísértenek gonoszok-
de a bűnbe én egyedül sosem halok!
Hogy kileng a mérleg nyelve?-
talán életemnek kevés az elve.
Nem vagyok férges, sem kukacos
és a szócsavarás sem halálos,
bár túladagolhatnám, -nincs hozzá bátorság-
a mérgezést is túléled, így tovább nem perelek véled,
de a tüzet minek is szítanám,
maradok csak csendben, mint tanította jó anyám.
És ha egyszer el is fogy a levegő,
Isten előtt minden ember egyenlő!
Kinőttél
levágattam a hajam
mert rajta hagytad a kezed
amikor kiakartad simítani a félelmet
az arcomból
és tovább siklott a vállamon
közben arra gondoltam
a jegygyűrűdből csináltatok
egy köldökpirszinget
úgyis kinőttél régen
én pedig fémallergiás vagyok
elszakadt
nem néztél rám
csak a cérna fogyott el
és foltoztál húst a húsra bennem
még midig folyik a padlóra a vérem
pedig a fele rám száradt már
nem baj a többit majd felmossák
holnap meg úgyis másikat kapok
az ájulásból visszapofoztál én jókislány vagyok
most is csendben maradok
mert azt mondtad figyeljek rád
meghalhatok véres a ruhád
az előbb azt mondta Hippokratész
nem lesz semmi baj de te
hazudtál nekem
nem haragszom rád bánom amiért
túlélni hagytam magam
hat hétig nincsen szex azt hittem viccet mesélsz
Inkább állok mert az infúziós állvány a társam
meg a katéter már megint tele van vérrel
tőlem kérdezed
mitől és mert beszóltam elsírod magad
Én pedig megszülök mindennap
újra és újra
mégis minden a régi, én nem váltalak meg
rohadék vagy.