EDY blogja

Az asszony ébren töltötte az éjszakát, nem szólt már a férjéhez, tudták mindketten, hogy a hallgatásban, a megalkuvásban az élet lehetősége lakik. Tekintete ugyanolyan üres volt, mint a gyomra.

Korán virradt, a napsugarak ott tükröződtek könnyeiben, miközben kis tükröt vett elő és semmitmondó mozdulattal vérvörösre festette ajkát, az ajándékba kapott rúzzsal és a Führer kedvenc

parfümjéből leheletnyit nyakára cseppentett. Furcsán érezte magát, egyszerre volt áruló és hős, áruló, melyben elárulta saját női mivoltát és hős, miben megmenti családját.
Magára öltötte tegnap is viselt lenge ruháját, melyen a vállától a bokájáig futottak a tarka virágok.
Ma nagyon nehéznek érezte a ruhát, mintha ólomba bújt volna, torkában hatalmas gombócot érzett,
képtelen volt búcsúzni, tudta nem sok időt tölthet a szerény kis házban, magához húzta fiát és szótlanul ölelte. A gyász csendje telepedett a házra, rövid idő múltán megérkezett Eichmann, aki a Führer megbízására ment az asszonyért.

Látom útra készen áll! – jegyezte meg gúnyos mosollyal Eichmann, aki hosszasan elidőzött a törékeny nő karcsú alakján és a ruhán nyíló virágokon.
Hajának rakoncátlan fürtjeire, most is huncut csillámokat szórt a nap, szemében furcsa fény ragyogott, már nem búcsúzott, lehajtott fejjel, mezítláb ült az érte küldött autóba.
A Führer utasítást adott, hogy semmit sem vihet magával.
Az út hosszú, a nő nem beszélt és nem gondolt semmire, csak a végét várta, hogy a Führer rendelkezésére álljon.
Eichmann jókedvűen fütyült, énekelt egész úton, s többnyire igyekezett ezzel a fáradtságát is elűzni…

A Führer dolgozószobájában tartózkodott, az órájára pillantott ,és morogva nyugtázta, mennyire elszaladt az idő, majd a szokásos esti sétára indult kedvenc kutyájával, Blondival.
A séta útját négy méterenként őrök vigyázták, akik egymást sem ismerhették.
A minden részletében tökéletes és bombabiztos várost tavak vették körül, a bunkereket föld alatt és felett is hat méter betonfal. Az erdő látszatát keltő bunkerek tetejét fű és műfák borították, melyeket az évszakoknak megfelelően cseréltek.
A Führernek volt félnivalója, de itt semmiképpen nem kellett külső támadástól tartania.
A gyönyörű késő tavaszi időben vörösen izzott az égalja, s a Führernek ismét eszébe jutott vendége, aki hamarosan megérkezik. Figyelme mindenre kiterjedt, a nő is a főhadiszállásáson fog lakni, s minden szükséges holmit meghozatott már koradélután.

Vacsoraidő is elmúlott, mire Eichmann megérkezett a Führer vendégével, aki az ebédlőben fogadta
a nőt, semmiképpen nem akart tolakodó lenni, meglehetősen kimért és szűkszavúan beszélt, a várakozásaellenére is.

- Tartson velem,- mondta a nőnek, s a vacsoraasztalhoz invitálta a fáradtságtól és félelemtől szótlan asszonyt, aki megadóan ült le a neki kínált helyre.
A Führer kedvenc vacsoráját készíttette el, vajban sült pisztrángot ettek,s mellé mindkettőjüknek konyakot rendelt.
A koratavaszi hús,- és kenyéradag korlátozás óta, aligha látott normális ételt az asszony, soha nem evett még pisztrángot. Nem szólt, csak evett , és közben eszébe jutottak a vízben fickándozó halak, amelyeknek még volt szabadsága. Az arcán közöny ült, egyetlen érzését a padló hidege adta, amin igencsak fázott mezítelen lába.
A vacsora alatt Wagner zenéje szólt halkan, a nő csendben kortyolt egyet a konyakból, nem tudta  szabad-e, evés közben, vagy csak után inni, de nem zavarta az illem.
A Führer a nőt figyelte, lángoló, fürtös haját, halvány , sápadt bőrét és szépívű, vékony száját nézte, amit szó el nem hagyott.
Megvárta, míg leteszi a poharát , majd felállt és magához húzta a nőt, olyan közel hogy csak az egymás által elhasznált levegőt tudták belélegezni.
- Tudja mi az egyik legnagyobb butaság a történelemben?- kérdezte,- majd nem várva választ folytatta:
- Az, hogy a Bibliát német nyelvre is lefordították..

Délután négy óra volt, a lemenő nap izzott az asszony lángvörös haján. Sietett, hogy nyitva találja még a boltot, ahol cérnát lehetett venni.
Még az este folyamán felakarta varrni a sárga csillagokat a ruháikra.
A Führer éppen csak átutazott Budapesten, amikor megpillantotta a szemmel láthatóan éhező nőt, kinek csontjai áttetsző ruháján át sejtetni engedték testének törékeny ívét. Nem találta kimondottan szépnek, de mégis valamiféle különös vonzalmat érzett, mindenáron megakarta kapni. Lángoló hajáról eszébe jutottak az auschwitzi krematórium lángjai és ez izgalommal töltötte el.
Az asszony nem vette észre a fürkésző tekintetet, mert sietnie kellett, hiszen kijárási tilalom volt és csak du. 5 óráig tartózkodhatott az utcán.
A konyha ablakon át az utcára szűrődött a petróleumlámpa fénye, mellette az asszony lassan befejezte a varrást, az utolsó sárga csillag is a helyére került.
A fiú a sarokból apját nézte, ahogy a heti húsadagot ette vacsorára,mert10 dkg járt hetente belőle, s ezt az apja kapta meg .
A fiú még csak 10 éves volt, könnyei puhára mostak egy szelet kenyeret,és azon gondolkozott, neki miért nem jutott hús, amikor az újságos azt mondta, ma már a szappan is húsból van.
Mindannyian megszokták a háború zaját, a puskadörrenés már csak olyan volt, mint a lavórban szétpukkanó szappanbuborékok. Senki sem tudta mikor kerül rá a sor.

A Führer már a főhadiszállásán tartózkodott, egész este az asszonyra gondolt és megbízta Adolf Eichmannt , hogy keresse meg az asszonyt.
Eichmann a zsidó deportálások zavartalanságát ellenőrizte Budapesten, s készségesen állt a Führer szolgálatában.
Késő este talált a házra és kopogás nélkül berúgta az ajtót, majd az asszonyhoz sietett.
A Führer alkut ajánlott, kis csomagot küldött megbízottjával szimpátiája jeléül, melyben
rúzs és parfüm volt. Kis levélkét is mellékelt, melyen két szó állt :
” a megalkuvás egérút „…
Eichmann úgy érezte,neki is joga van a nőhöz, s a rádióban éppen a Führer kedvenc zenéjét játszották , ritmusára szorosan az asszonyhoz simult, s a fülébe súgta:
- A Führernek jó szíve van , tudja? - verset is ír , és a remegő nő nyakára hajolva idézte a Führer versét: ”Ha édesanyád szeme nem úgy lát, mint egykor, ha édesanyád lábát megtörte az aggkor,akkor nyújtsd a karod”….- majd konokul felkacagott és mégközeleb hajolt:
- Maga gyönyörű, és szerencséje lehet a csillagának!
A Führer életében különös szerepet töltöttek be a nők, ezért amikor már mindenhol dúlt a háború, igyekezett a parfümöt, harisnyát készítő gyárakat békésebb területekre telepíteni.
- Még egy táncot?- nevetett Eichmann,s így folytatta:
egy utolsó táncot Auschwitzba, vagy a Farkasverem…
- -A döntés a magáé, holnap visszajövök!- kiáltotta a Führer megbízottja, és búcsúzóul a sarokban kuporgó suszter arcába köpött, aki éppen úgy tett volna, mint névrokona, ami egy kis résen át eltűnt a házfal repedésén.