Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Másságom
EDY• 2013. december 15. 22:49
Amikor magányom túlnőtte Istent,
nem ültél mellém. Bámultam a vállad,
végtagjaim nyújtózkodtak utánad,
de nem értem fel hozzád, én, a jött-ment.
Végleg elengedtelek. Körmeim már
leszakadtak sorba, ahogy halványult
benned a parancsolat. Rian a múlt.
Nem hagytad, csak a másságomat, cingár
csontú, sosem volt magamat. Fejemet
térdemre hajtom, lábujjhegyre állnék,
nem enged mozdulni engem az árnyék.
Ketten maradtunk, - nélkülünk is lehet -
figyeltük, ahogy szaporul a lábnyom,
s szorította kezemet a másságom.
EDY2013. december 16. 21:25
Nagyon köszönöm!
Mikijozsa2013. december 16. 18:04
na ez ám a költőiség, bizony ez
EDY2013. december 16. 17:57
Köszönöm szépen!:)
10082013. december 16. 12:08
Szépséges szomorú szonett,
Puszillak Edina
Zsu
hextorini2013. december 15. 23:01
Szép.
Törölt tag2013. december 15. 22:55
Törölt hozzászólás.