Lábjegyzet

Meggyötört szabadság főpapja vagyok

belső csendre,békére verekszem,

ha egyszer a civilizáció megsemmisül ,

megemlítem a végén lábjegyzetben.

Aligha még elfogultságról beszélek,

áldja Isten békén frigid látomásom

csodálkozol föld,és csillagok között,

pedig csodálkozásra igazából semmi okom.

Áruló pillantás mozgatja képzeletem,

éjszaka van dereng pislákol a horizont,

és vesémig hatol,hódolnom kell neki

mert szabadság adja a legnagyobb pofont.

Lassan élem föl az ironikus szavakat

életem utazás csupán magamba befele,

rozsdás rekedt hang üvölt,az éjszaka fölver

de mint forgószél a padlóra csavar le.

Lidérces szabadság főpapja vagyok

állok megtisztult gyönyöröm kertjében,

a tekintet jósága hirtelen rám suhog

de szeretném ha újra bántana a béke.

 

Kifosztott emlékeim tekintete vagyok

Isten nem áld meg érte csak egy-egy rokon,

minden bőrfelületre a jóság rásuhog

és képzelet ölelgeti ráncolt homlokom!