Karácsony az István kórházban

Hívott a kórság nagy mezője

karácsonykor nyög bennem a lélek,

alig van álmom,reszkető alvásom,

bús örömömben az ünneptől félek!

Rohantam száz út között esztelen

szép kínok árváit balgán kerestem,

minden földi jótevőmet ide hívtam,

de kór előtt mégis össze estem.

Karácsonykor minden utam elfogyott,

pedig kedvem támadt imádni Jézusokat

szólok csöndben – el ne hagyd magad -

mert szeretem életem tetején a gesztusokat

gyötört testemben dalra kel a vér

ünnepi hangulatba békétlen esek,

vén templomom alleluját ragyog:-

Szent István kórházban mit keresek?

Ó Szent Karácsony kínok estéje

bolond szívem most sírva játssza el,

a „Csendes éj” szótlan kínos nászát

romlott gerinccel vidám gyötrelemmel..

Jaj nyugtalan szent éjszaka megint,

rossz gerincem nyilai felém kacagnak,

békés kedvem a kín vadul szétverte,

legszebb ölelését a Karácsonynak!

Bús karácsony az István Kórházban

rossz gerincemben hangyák vihognak,

meghaltak mind az ünnepi ideálok

éles nyavalyák fuvalma vacognak..

Romlott gerincem vonszolja a keresztet

mintha maradt még egy cseppnyi lángom

megint sötét mámort zeng az ének,

de új Lédákkal táncba menni vágyom!

Hideg sötét éj van fekszem a kórházban

mégis kergetek ifjú reményeket ,

odakint hideg tél – szívemben láz van,

december megint hozott egy síró éneket!

Ó Szent Karácsony békémnek estéje

bolond szívem most álmom játssza el,

a „Csendes éj” mosolygó szép nászát

javuló gerinccel,csendes küzdelemmel!

 

2012.12 25   István Kórház