D.Eniko blogja

D.Eniko•  2014. május 3. 07:09

Mondd, érzed-e?



Van-e költő ki tollba meri mondani

 

Van-e papír mire ráéghet az érzés?

 

Dühöt imával lehet-e örökre oltani

 

Ha apád lelkét szaggatja a sértés?

 


 

Ha véres ököl kedvtelésből lendül

 

Porba hull a büszkeség és kor

 

Bűzös szó sisteregve fülbe csendül

 

bágyadt fájdalmában csuklik az undor.

 


 

Kell-e Istenbe hinni e veszett világban

 

Ha gúnyos mosoly a védelem?

 

Kell-e gyökeret ereszteni a házadban

 

Ha rettegésbe kerget a félelem?

 


 

Van-e költő ki tollba meri mondani

 

A keserű könnyet mi áztatja a szót?

 

Meghalt a kegyelem! Kár rimánkodni!

 

Mondd, érzed-e az életet, a haldoklót?

 


 

D.Eniko•  2013. augusztus 9. 15:08

Hit

 

  Volt  úgy, hogy szálltam magasan,

a vörösen izzó nap felé, oly hasztalan.

Minden remény, mi éltette hitemet

Árnyékként követte megtépett szívemet,
S ajkamon az ima csorgott, csak csorgott...

Majd jött egy aranyló, fényes napsugár.

Ne aggódj, te hitetlen kis jómadár!

Kikerekedett szemmel balgán néztem 

Ahogy zuhanyként öntötte belém a hitet... , s feleszméltem.

 

D.Eniko•  2013. augusztus 9. 15:00

A vámpír csókja


 


Csendben osonok a rideg folyosón,

Megállok, és magamon  uralkodom,

mert érzem követsz, de nem látlak sehol,

kezemben megremeg a gyertyatartó.


Ó, mondd, hol lehetsz e kietlen sötétben?

Ringatom gondolatban magam, hogy átéljem,

a becstelen átkozott parást,miben elhalt a létem, 

borzongok az érintésedtől, de mégis kérem.


Lépek.Talpam alatt ingovány a hideg kő,

Szédít, és bénít az illatod, nyomaszt a levegő.

A gyertya  lángja riadtan pislákol

Ott állsz előttem, szemed parázslik a haláltól.


De mosolyodba alélok. Lelkem mint levélpapír,

Zuhan a karmaid közé,s dúdolom:Miénk a sír!

Szenteld meg nászunk halhatatlan enyészet,

Véres csókod kérem  vörösbor helyett.

 

D.Eniko•  2013. július 14. 18:33

Rigó

Jó reggelt intett a holdanyó,

hamvas csókot szórt a tájra,

majd békével,nyugodtan elalélt.

Napfivér őrizte álmát fényben járva.

Hallgattam csendben a daloló rigót.

Büszkén ringatózott cseresznye ágon.

Énekelte világba az éjt és a bírót,

ki szerelemre ítélt engem harmatos ágyon.

Incselkedve ablakon néha belesett,

lát-e még olyat, mi nem helyén való.

Látja-e az ítélő csókot és szerelmet,

trillázhatja-e még: Huncut a bíró!

Ej te rigó, sárga rigó,
légy titkomban én hű társam.

Bűnös létem szívszorító,

de majd a bíró vétkeimet csókra zárja!

D.Eniko•  2013. július 14. 18:22

Édes titkom

Csitt! Csak csendben urald vágyaimat,

ne legyenek irigyeink világunknak,

ne tudja ezt más, csak te és én.

Édes titkom lettél egy nyári est idején.


Szólt hozzám az ész: -Ne tedd!

Mosolya felégeti nyugodt életedet.

Majd a szív is dobbant hangosan:

-Szerelemtől senki sem landolt a pokolba!


Kétség és bűntudat uralkodott bennem.

Vesztemet okoza, s a nő rabja lettem.

Kellett nekem akkor, nem bírtam betelni véle,

Vadászként űztem, s trófeám lett nékem.


Csitt! Csak titokban oltsad szomjamat,

édes mint a méz, de a világ előtt letagadlak.

Ha kell, nem ismerlek, még nevedet sem tudom.

De szomjoltó forrásom vagy, s jó ez nagyon.


(képzeletem szüleménye)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom