D.Eniko blogja
VersD.Eniko 2014. május 3. 07:09
Mondd, érzed-e?
Van-e költő ki tollba meri mondani
Van-e papír mire ráéghet az érzés?
Dühöt imával lehet-e örökre oltani
Ha apád lelkét szaggatja a sértés?
Ha véres ököl kedvtelésből lendül
Porba hull a büszkeség és kor
Bűzös szó sisteregve fülbe csendül
bágyadt fájdalmában csuklik az undor.
Kell-e Istenbe hinni e veszett világban
Ha gúnyos mosoly a védelem?
Kell-e gyökeret ereszteni a házadban
Ha rettegésbe kerget a félelem?
Van-e költő ki tollba meri mondani
A keserű könnyet mi áztatja a szót?
Meghalt a kegyelem! Kár rimánkodni!
Mondd, érzed-e az életet, a haldoklót?
D.Eniko 2013. augusztus 9. 15:08
Hit
Volt úgy, hogy szálltam magasan,
a vörösen izzó nap felé, oly hasztalan.Minden remény, mi éltette hitemetÁrnyékként követte megtépett szívemet,S ajkamon az ima csorgott, csak csorgott...Majd jött egy aranyló, fényes napsugár.Ne aggódj, te hitetlen kis jómadár!Kikerekedett szemmel balgán néztem Ahogy zuhanyként öntötte belém a hitet... , s feleszméltem.
D.Eniko 2013. augusztus 9. 15:00
A vámpír csókja
Csendben osonok a rideg folyosón,Megállok, és magamon uralkodom,mert érzem követsz, de nem látlak sehol,kezemben megremeg a gyertyatartó.
Ó, mondd, hol lehetsz e kietlen sötétben?Ringatom gondolatban magam, hogy átéljem,a becstelen átkozott parást,miben elhalt a létem, borzongok az érintésedtől, de mégis kérem.
Lépek.Talpam alatt ingovány a hideg kő,Szédít, és bénít az illatod, nyomaszt a levegő.A gyertya lángja riadtan pislákolOtt állsz előttem, szemed parázslik a haláltól.
De mosolyodba alélok. Lelkem mint levélpapír,Zuhan a karmaid közé,s dúdolom:Miénk a sír!Szenteld meg nászunk halhatatlan enyészet,Véres csókod kérem vörösbor helyett.
D.Eniko 2013. július 14. 18:33
Rigó
Jó reggelt intett a holdanyó,
majd békével,nyugodtan elalélt.
Napfivér őrizte álmát fényben járva.
Hallgattam csendben a daloló rigót.
Büszkén ringatózott cseresznye ágon.
Énekelte világba az éjt és a bírót,
ki szerelemre ítélt engem harmatos ágyon.
Incselkedve ablakon néha belesett,
lát-e még olyat, mi nem helyén való.
Látja-e az ítélő csókot és szerelmet,
trillázhatja-e még: Huncut a bíró!
Ej te rigó, sárga rigó,
légy titkomban én hű társam.
Bűnös létem szívszorító,de majd a bíró vétkeimet csókra zárja!
D.Eniko 2013. július 14. 18:22
Édes titkom
Csitt! Csak csendben urald vágyaimat,
ne legyenek irigyeink világunknak,ne tudja ezt más, csak te és én.Édes titkom lettél egy nyári est idején.Szólt hozzám az ész: -Ne tedd!Mosolya felégeti nyugodt életedet.Majd a szív is dobbant hangosan:-Szerelemtől senki sem landolt a pokolba!
Kétség és bűntudat uralkodott bennem.Vesztemet okoza, s a nő rabja lettem.Kellett nekem akkor, nem bírtam betelni véle,Vadászként űztem, s trófeám lett nékem.
Csitt! Csak titokban oltsad szomjamat,édes mint a méz, de a világ előtt letagadlak.Ha kell, nem ismerlek, még nevedet sem tudom.De szomjoltó forrásom vagy, s jó ez nagyon.
(képzeletem szüleménye)