Rigó

Jó reggelt intett a holdanyó,

hamvas csókot szórt a tájra,

majd békével,nyugodtan elalélt.

Napfivér őrizte álmát fényben járva.

Hallgattam csendben a daloló rigót.

Büszkén ringatózott cseresznye ágon.

Énekelte világba az éjt és a bírót,

ki szerelemre ítélt engem harmatos ágyon.

Incselkedve ablakon néha belesett,

lát-e még olyat, mi nem helyén való.

Látja-e az ítélő csókot és szerelmet,

trillázhatja-e még: Huncut a bíró!

Ej te rigó, sárga rigó,
légy titkomban én hű társam.

Bűnös létem szívszorító,

de majd a bíró vétkeimet csókra zárja!