D.Eniko blogja
Csalogató
Gyere csak gyere, édes kicsi babám,
lopok ajkadra mézes csöpp csókot ám!Gyere, hadd öleljen két karom,érezd szerelmemet, azt akarom.Gyere csak gyere. Súgok egyet s mást,hajolj közelebb szívem én tubicám.Hadd csiklandozza hajad homlokom,legyen illatod én lázas mámorom.
Gyere, csak gyere! Ne kéresd magad!Huncut kacajod izzik, s számra tapad.Ah! Égieknek dicső ódát zengek!Szerelmem hárfáján kedvesem penget!
Béke
Viharban sodródó fakó porszemek,
Évekkel mért fájó könnycseppek.
Kietlen pusztában Kánaánt csentem.
Önmagam békéje lettem.
Ámor nyila
A vágy és a szenvedély kéz a kézben járt.
Gondoltak egyet, s a vállamra ültek.Egom templomában daloltak zsoltárt,S várták, hogy az imák benned teljesüljenek.Felhúztad szemöldököd, és csodálkozva néztél.Majd fülembe súgtad:- Magaddal viheted.Mosolyogva lassan továbbléptél.- Nem ismerem őket, nekem elhiheted!
Cipeltem őket vállamon, majd összerogytam.Értelmetlennek láttam sokáig szerelmem.Ámor kedves, énekelj, de csak visszafogottan,Vagy keress mást, ki tündökölhet e szerepben!
Veled ébred a hajnal
Fekete takarót repesztett az ég,
bekúszott a napfény a város fölé.Messze valahol mélázott az éberség,s a szél táncot járt az ablak függönye köré.Néztelek..., aludtál még oly édesen,s szemeimet pihentettem arcodon.Szerettelek az éjszaka, nem képzeltem,s te voltál az én legszebb hajnalom.
Nélküled
Ajkam párát rajzol a csendes éjbe,
testemen liba bőrödzik a vágy,
nesztelenül oson szobám szegletébe.
Nélküled hideg és üres a megvetett ágy.
Fogaimon hangosan koccan a némaság,
s remegve nézem a Vénuszt az égen.
Akarom, hogy velem töltsd az éjszakát,
s lágyan repítsél az álmok mezejére!
Akarom, hogy felettem légy,
s illatodba hernyókényt gubózzak,
ölelésedben szülessen a költemény,
szerelmet csókoljak az éjszakáknak.
Fekszem..., vacog sóhajom a faágon,
hangos a didergés, de messze zavarom.
A felismerés száguld az idegpályákon.
Ott pihensz a szárítón, én puha takaróm!