Black blogja

Gondolatok
Black•  2014. május 3. 17:48

drogok

egész nap lehetne róla beszélni,
elmondod és én meghallgatom,
majd csendet hallgatunk,
de mindketten tudjuk ahhoz
hogy újra lássuk egymás arcát ,
a drogok nem dolgozhatnak velünk

 

látod ma nem is fáj annyira
talán mert bele néztél a szemembe
és most láttam a reményt
hogy lemoshatom magamról
azt a sok mocskot ami évek óta tapadt rám
de mindketten tudjuk ahhoz
hogy újra lássuk egymás arcát,
a drogok többet nem dolgozhatnak velünk

olyan szép a szemed mélykék óceán
elmerülök benne és megtisztulok tőle
miközben könnycseppeidet lecsókolom
arcod grimaszba rándult pillanatát
de mindketten tudjuk ahhoz

 

hogy újra lássuk egymás arcát,
a drogok többet nem dolgozhatnak velünk

 

még hosszú az út, s mi nem tudom
meddig viselem el a falaak kínzó sikolyát
minden görcsös összerándulás egy kis halál
és ha megom kezed megnyugszom talánde mindketten tudjuk ahhoz
hogy újra lássuk egymás arcát,
a drogok többet nem dolgozhatnak velünk

 


 


 

Black•  2014. május 3. 17:26

fehér por

tökéletes az idő, megtörnek a gondolatok
látom szád szélén a nyálat, ez izgalmi állapot,
de furcsán fáj a fejem,
ma nem vettem be a gyógyszerem,
elvetélt mind ötletem
pedig eleven vagyok,
magamtól szárnyakra kapok,
s repülök a nyitott égbolt felett
kiterjesztve a tudás hegyet,
s majd lezuhanok elvesztem eszméletem
fehér por segít felébrednem

Black•  2014. május 3. 14:18

nem könnyű

a csendes homokban lépkedem előttem állsz,
úgy teszel mintha átlátnál rajtam
pedig az ótvaros küszöbödet rég átléptem
abszolút nem érdekel a véleményed
csak próbálok gondolkozni
csak próbálok jól látni 
hidd el nem könnyű ez

az ígéretek mögött fetem a falakat,
hirtelen égig érőnek érzem magamat,
kinövöm az összes ruhám
fázom és halottpénzért helyjegyet veszek
csak próbálok gondolkozni
próbálok új utat keresni
hidd el nem könnyű ez

keselyük és ordasok hada vesz körül
az óriás megnevettet a törpe megsirat
hideg az acél, vér lepi el ruhámat
most már mindegy te is tudod:bajban vagy
csak szeretnék gondolkozni
/egyre nehezebben megy/
próbálok zéróig jutni
/csak kétségbe esve keresem/
próbálok jól látni
/vakon nem lehet/
 
 

Black•  2012. december 25. 19:07

blues

lassan ringat a blues
hallgatásom nyugalmam
záloga maradhatna
ha hatalmas mezőket
be nem jártam volna már
kis zacskómba füvet hordozva
hinném hol az álom utol ér
mikor még nem vagyok feltúrbozva
kéz a kézben mosolyogva
járnám az utat veled
de furcsák az emberek
nem mernek szemembe nézni
félnek hogy megcsapolom az agyukat
pedig békés vagyok
kivétel ha megszúrnak
felrobban bennem az indulat
végtelen gyilkolásba kezdek
s nem ér utol csak a halál
ha kétmarkúval célzol szívemre

Black•  2012. szeptember 22. 19:28

megbolydult agyvelő

az én testem az én vérem
belőlem folyik az unalom
a lelkem már nem háborog
a kérdés az meddig bírom
fehér folyosókon düledezve járkálok
közben az ördög mosolyog
rohanok magamból kitörve
el innen messzire
nekem ne adj lövetet
megbolygatott az agyvelő szenvedek

csak halkan ne üvölts
kérem az étlapot
sűrű köd borul rám majd
a szobád sarkában vacogok
fázom mégis ver a víz
uralkodsz felettem 
tudom te vagy az úr
rohanok magamból kitörve

 

el innen messzire
rajtam te ne segíts
megbolydult az agyvelőm szenvedek

szépen meg van írva a sorsom
egy nagy könyvben
néha magam is elhiszem
ez az én életem
bíbor köd fekete eső
patkányok tömege oly ijesztő
de nekem hiába mondhatod el rohanok magamból kitörve
el innen messzire
rajtam te ne segíts
megbolydult az agyvelőm szenvedek

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom